A csukák jegyében
Benyhe János
2003-11-17
Az utóbbi években egyre inkább azt veszem észre magamon, hogy az ősz kezdetével eluralkodik rajtam a csőlátás egy sajátos válfaja. A kór fő tünete, hogy csak a csukát vagyok hajlandó figyelembe venni a halak közül. Amikor csak tehetem, délutánonként, munkaidő után szakítok rá egy-két órát, hogy a közeli Tisza holtágon üldözőbe vegyem kedvenceimet. Az efféle röpke pecák egyetlen hátránya, hogy mire igazán beleélném magam a horgászatba, a korai sötétedés már véget is vet a játéknak. Egy egész nap, hajnaltól estig, az az igazi! Ilyenkor bele lehet feledkezni a kalandba, bejárni a holtág minden zegét-zugát, kifújatni a széllel a hétköznapi gondolatokat. A kapástalan, déli órákban pedig jólesik ráérősen sziesztázni egyet a ladik fenekén elnyújtózva.