Olyan sokféle érdekes és különleges method módszer prezentáltunk már, hogy elérkezettnek láttam időt, hogy bemutassak egy versenyre felkészülést is. Az úgynevezett „lógatós” vagy partszéli, kukoricás horgászat annyira különbözik a többi töltögetős módszerrel végzett horgászattól, hogy megérdemel egy önálló epizódot. Ennek aktualitása pedig az volt, hogy az Abért-tavon megrendezett Method Feeder Országos Bajnokság középdöntőjén ez a technika kikerülhetetlennek tűnt, így az első tréningnapot mindjárt e módszer gyakorlásának szenteltük.
Az, hogy versenyre készülve valósítottuk meg e bemutatót, ne zavarjon meg senkit. Ezen a vízterületen és sok más hasonló tavon a sima, hétvégi horgászatokon is kiválóan működik ez a különleges módszer. Első lépés, hogy el kell dönteni, milyen távolságba is érdemes „lógatózni”?
Távolság kiválasztása
Ennek a horgászatnak a legsarkalatosabb pontja az etetés halk bejuttatása. A rövid távnak ugyanis az a sajátossága, hogy a halak kevésbé érzik magukat biztonságban annak ellenére, hogy szeretnek a szélvízben tartózkodni. Érdemes hát olyan távot választani, ahová alsó dobással a lehető leghalkabban tudjuk a papucs kosárba töltött kukoricát bevetni. Ez bothossztól függően 8-9 méter lehet.
A másik jó táv az olyan vizeken, ahol partvédő kövezés vagy jellegzetes törés van az ilyen mederalakulat pereme. Jelen esetben, az Abért-tó partvédő kövezése olyan 3-4 méterre nyúlik be a vízbe. Ez a kövezés rengeteg haltáplálékot rejt, hiszen az áramlás mindent itt pakol le, ami kiváló táptalajt jelent az élőbevonatnak, amelynek lakói a pontyok és más halak csemegéi. E kövezés töve mindig tartogat halakat, így meghorgászása kézenfekvő döntésnek bizonyul hasonló esetben!
Megfelelő felszerelés
A „lógatózáshoz” minimum két azonos hosszúságú bot kell. Az egyiken mindenképpen egy Haldorádó Slipper kosárnak kell lenni, míg a másikon a lehető legkisebb és leghalkabban bedobható method kosárnak. E kosárka alá kell csatolni a horogelőkét, melyre mindenképp olyan horgot kell kötni, melynek hajszálelőkéjén egy úgynevezett quick stopper van. Ezzel ugyanis a legkönnyebb és leggyorsabb a csalinak szánt kukorica feltűzése.
Az egészen közeli, 4 méteres horgászathoz nem szükséges az etető és horgászbotot szétválasztani, ugyanis erre a távra nagyon halkan tudjuk pepöttyinteni a megtöltött papucskosarat. Így tulajdonképpen ide elég egy bot és egy horog, az eredmény mégis meghökkentő, amennyiben odaáll a hal erre az extrém rövid távra!
Botok tekintetében a választás számomra nagyon egyszerű, ugyanis a By Döme TEAM FEEDER Fine Max botoknál jobbat finom methodozásra keresve sem lehet találni. A kollekcióból a 330 L és M jelzésű botok a legkiválóbbak erre a technikára. Rugalmasak és lágyak, így a vehemens kapások is jól kezelhetők. Nyilván ehhez jól beállított fékkel rendelkező Fine Carp orsóra is szükség van, melyek dobjára egész nyugodtan lehet 0,25 mm-es monofil főzsinórt tekerni.
Az etetőbot esetén sem kell különleges pecára gondolni. Nekem a legjobban erre a rövid távra az új Carp Fighter 330MH jött be a legjobban. Ez a rövid, de kellően merev bot pont jó arra, hogy ne egy durunggal kelljen hadonászni, de kellően gerinces ahhoz, hogy egy határozott rántással ki lehessen vele üríteni a kosarat!
Csalogatóanyagok
A legkülönlegesebb ebben a technikában, hogy erre a 8-9 méteres távra nem kell megtöltött method kosarat bedobni. Nincs ugyanis rá szükség. Annyira pontosan lehet meghorgászni a berakosgatott kukoricahalmot, hogy az üres kosár éppen elegendő. Ami pedig nem elhanyagolható, hogy az üres kosár mozgatható. A lehető legcsendesebben ugyanis úgy lehet az etetést meghorgászni, hogy nem dobunk oda, hanem túldobjuk azt 5-6 méterrel, és visszatekerjük a víz tetején az üres kosarat, valamint a felcsalizott horgot. Ennek köszönhetően sokszor már a süllyedés közben elkapják a mohó pontyok a beeső kukoricát, így nagyon gyorsan kapást lehet elérni.
A másik ok, amiért például ezen a vízterületen érdemes mellőzni a töltött kosár bevetését, az a törpeharcsa jelenléte. Tulajdonképpen bármilyen jellegű csalogatóanyag is kerül a method kosárba, az tuti, hogy 3 percen belül máris rázza a spiccet a törpeharcsa!
Egy szó, mint száz, nincs szükség másra, mindössze szemes anyagra és kevés őrölt TTX-re, valamint őrölt kukoricacsíra pelletre. A csemegekukorica mellé érdemes tenni némi főtt keménykukoricát és főtt kendert is. Az őrölt kukoricapogácsa és kukoricacsíra pellet pedig csak azért kell, hogy a belehempergetett kukoricaszemek szépen füstölve süllyedjenek a fenékre, még inkább kajálásra ingerelve a pontyokat!
Csalik
Ennél a módszernél a legjobb csali az, amiből az etetés is áll. A hal ugyanis azt eszi, így óhatatlanul is felkapja azt a szemet is, amely mellett a horog van. Természetesen az ízesített kukoricákat a pontyok is előbb megtalálnák, de amint valamilyen aromás kukorica került a vízbe, az azonnal a törpék martalékává vált.
Ettől függetlenül azért lehet mást is felfűzni, mint csemegekukoricát. Előszeretettel veszem elő ilyenkor a Halcohol nevezetű pálinkás kukoricát, ezt ugyanis a törpeharcsák nem annyira kedvelik, de jó alternatíva lehet a Kukorica Tuning Fehér Eper vagy Fehér Amur is. Ez utóbbiak élénk, fehér színükkel is kitűnnek a beszórt tengeri közül, emellett pozitív tulajdonságuk, hogy kellően kemények ahhoz, hogy kibírják a törpeharcsák támadásait, mígnem odaér a közelbe a ponty!
Horogelőke
Érdemes kicsit jobban kitérni a horogelőkére is, ugyanis ez e technika egyik sarkalatos pontja. Mindenképp célszerű az átlagos method előkéknél hosszabbat, 15-20 centiméterest kötni annak érdekében, hogy a csali szabadon mozoghasson. A hajszálelőke hossza is fontos, mert itt a csali jóval nagyobb, mint egy kis wafter. Így aztán a 2-2,5 centis hajszálelőke hossz sem elképzelhetetlen. Sőt, igazából akkor akad a legjobban a horog, ha a kukorica jó messze van a horogtól, így utóbbi viszonylag szabadon tud mozogni!
A kukorica megütköztetéséhez a legjobb segédeszköz a Korum Quickstops, mely többféle színben áll a rendelkezésre.
Horgászat menete
Az első lépés ennél a pecánál az alapozó etetés. Ennek bejuttatása gyorsan és pontosan végezhető, hisz nem nagy a távolság. Túl sokat nem kell egyszerre bepakolni, mert itt a folyamatosság a lényeg, és inkább minden hal után kell tenni 1-2 kosár magot, mint egyszerre bedobálni 10-et!
Az alapozás után érdemes a horgászós botot kimérni, és az etetés távolságát megjelölni a zsinóron annak érdekében, hogy pontosan a kukoricahalomra tudjuk visszatekerni az üres kosárkánkat.
Ezt követően már csak fogni kell a halat, és persze folyamatosan etetgetni!
Ha a hal eltűnik, akkor érdemes a kintebbi távot megnézni, ami egyszerűbb, mint az eddigi, hiszen itt nincs külön etetés! Csak meg kell tölteni a Slipper kosarat, amely alatt ott van a felcsalizott horog, és belógatni a kövezés elé! A többi már a halakon múlik!
Videó: Method suli augusztus
Írta: Sipos Gábor
Fotó és videó: Bank Bálint
