Előfordul, hogy hiába vannak jelen célhalaink az adott területen, egyszerűen nem tudunk kapásig eljutni. Ennek okát abban látom, hogy a nappali órákban a halak valószínűleg a víz felső rétegeiben, esetleg vízközt tartózkodnak és csak a teljes sötétség beálltával ereszkednek a fenék közelébe táplálkozni.
Ezt a gyakorlatban már számos esetben tapasztaltam, tehát a helycsere csak ritkán vezethet eredményre. Nagy dilemmát okozhat, hogy hova dobjunk: part elé, sekélybe, nádasok elé? Nagyon le szoktam egyszerűsíteni az ilyen esti feederezéseket. Fő csapásirány a legmélyebb pont, szóval többnyire igyekszem a medret horgászni. Ha két bottal horgászunk, próbaképp az egyik végszerelékét dobhatjuk kis vízre, viszont a sötétség óráiban nem onnan érkezik a legtöbb kapás. Hangsúlyozom, hogy ezek az általam horgászott csatornára, illetve a hideg vízi, kimondottan kora tavaszi időszakra jellemzőek.
A horogelőkéimet rendre fonott zsinórból kötöm: 0,08 és 0,10 mm átmérőben használom ezeket. Nagyon kedvelem a Braxx Pro és Power Pro típusokat. Főbb jellemzőik, hogy lágyak, erősek és roppant strapabíróak. Az előkéim hossza 8-10 centiméter. Ezüstkárász horgászatánál elemi kérdés a horogválasztás. Méretéhez képest roppant kemény, csontos szájjal rendelkezik, ami igencsak feladja a leckét a gyengébb, vékony hegyű horgoknak, ezért törekszem mindig a viszonylag erős, vastagabb húsú típusok használatára, persze észszerű keretek közt maradva. Method módszerhez személyes kedvencem a Gamakatsu A1 Team Feeder Strong Carp 10-12-es méretben. Ezek a horgok tényleg bírják a strapát.
Az etetőanyagot és a csalikat már ismertettem az előző részben, ezért erre ismét nem térek ki. A szürkület utáni első egy óra rendszerint egy árva mozdítás nélkül telik. Alkalomadtán van egy-egy jelentkező, de nem ez a jellemző. A napnyugta utáni másfél-két órát sajnos muszáj türelemmel kivárni, ugyanis csak ezt követően érkezik a halak zöme, ekkor indulnak be igazán. Érdekesség, hogy az első hullámban javarészt a dévéreké a főszerep, a termetes kárászok, a jobb halak csak később érnek oda, majd veszik át a terepet az éhes keszegektől.
Ezeknek a hideg, kora tavaszi estéknek is megvan a maga varázsa kint, a csatorna partján: a friss levegő, a csillagos ég, egy termosznyi meleg tea, mi több, még egy egész jó teríték is összejöhet, ha elég ügyesek és türelmesek vagyunk. Remélem, ezzel a néhány sorral kedvet tudtam csinálni egy kis csatornapecára. Nyilvánvaló, hogy az ilyen vizek nem a bőséges halállományukról híresek, azonban ritka kincseket rejtenek, és kellemes meglepetésben lehet részünk akár még a jobb idők megérkezése előtt is.
Írta: Bottyán Marián
Fotók: Bottyán Marián
