A folyami horgászat alapja az, hogy olyan tömegű végszereléket kell a gyorsan áramló vízbe juttatni, amely alkalmas arra, hogy segítségével stabil csali-felkínálást tudjunk megvalósítani. Hogy ez a tömeg mekkora, vagy éppen milyen távolságba kell azt bejuttatni, az mindig csak a horgászat helyén derül ki. Éppen ezért érdemes felkészülni, és olyan botot segítségül hívni, amelyet extrém megterhelésekre terveztek!
Mióta a By Döme TEAM FEEDER KAIWO 395 és 425LC botok megjelentek, nagyon sok horgásztársunktól kaptunk pozitív visszajelzéseket. Ennek oka, hogy ezekkel a botokkal végre mindenki bátran és magabiztosan dobhat! Sokan ugyanis azért nem tudtak messzire dobni, mert nem bíztak a felszerelésükben. Nos, az már bebizonyosodott, hogy a fent említett távdobó botokat bátran lehet „húzatni”, így olyan magabiztosságot sugároznak, amely eddig elképzelhetetlen volt. A dobások minősége pedig nagyrészt azon múlik, hogy mennyire merünk bátran bánni a botokkal.
Ez a botcsalád most új tagokkal bővül, mégpedig olyan változatokkal, amelyek a legnehezebb körülményekhez, folyóvízi felhasználásra készültek. A By Döme EXTREME 500 RIVER FEEDER Kaiwo botcsalád három méretben kerül forgalomba. Ezek 300, 365 és 395 cm hosszúságúak. A legrövidebb tag ideális fás területen vagy éppen meredek kőszóráson történő horgászathoz. A középső méret általános horgászathoz való, míg a leghosszabb tag a távolabbi dobások kivitelezésekor lehet hasznos társ.
E botok közös tulajdonsága a rendkívüli dobósúly-tartomány. Ez egész pontosan 100-500 gramm! Igen, nem elírás. Ezekkel akár félkilós tömeget is be lehet juttatni. Nyilván ilyen elképesztő terhelhetőséget a legtöbb horgász nem igényel. Nem is feltétlenül azért lett ekkora a dobósúly-tartomány maximum értéke, hogy 500 grammot dobáljunk vele, hanem azért, hogy az általános felhasználások során szükséges 170-250, vagy akár 300 grammos kosarakat megtöltve is nagy magabiztossággal tudjunk bejuttatni! A folyóvízi horgászatnak ugyanis – akárcsak a távdobásnak – a magabiztos, szép és pontos dobás-kivitelezés az alapja!
Ugyanakkor a nagy dobósúly-tartomány, valamint a híres alapanyag és gyártástechnológia nemcsak az általános, hanem sokszor az extrém felhasználást is lehetővé teszik. Első ízben egy folyami versenyen tudtam éles helyzetben használni a 395EXH változatot.
Dunakeszi Feeder Kupa – Kék Dunai Horgász Egyesület folyóvízi verseny
A Kék Dunai HE évente több alkalommal rendez horgászversenyt a Dunán. Úgy alakult, hogy az őszi versenyre el tudtam menni, ami remek lehetőséget kínált az új bot kipróbálásához. Főleg úgy, hogy az adott szakaszon, mely Dunakeszi magasságában található, a sekély víz miatt a halakat a parttól távol kell keresni. Ez egész pontosan nálam 70 métert jelentett. Azért ennyit, mert ilyen távra tudtam stabilan, pontosan bedobni a 170 gramm saját tömegű kosarat. Ezt a méretet tudtam ugyanis ott bent megállítani. De nemcsak az a fontos, hogy megáll-e bent a kosarunk, hanem az is, hol áll meg! A becsobbanás helyéhez a lehető legközelebb kell, hogy stabilizálódjon a végszerelék, hiszen csak így lehet pontosan horgászni, ami alapfeltétel a kevés hal megfogásához!
A versenyen nehezen indult a halfogás, ugyanis a pálya közepére sorsoltam, ahol csak abban bízhattam, hogy a nagy táv segítségemre lesz. Szerencsére jól alakult a dolog, hiszen a pontos, precíz dobásoknak köszönhetően be tudtam állítani a halat az etetésemre. Főként leánykoncérokat fogtam, de jött márna és paduc is. Izgalmas, technikás verseny volt, amely kihívást jelentett mindenkinek! Végül 7 kilót is meghaladó fogásomnak köszönhetően megnyertem a versenyt, de ennél sokkal fontosabb, hogy az új bot példásra vizsgázott. Mind a dobások, mind pedig a halak fárasztása során olyan pluszt nyújtott ez a bot, amilyet még folyóvízi botoknál nem tapasztaltam.
Etetőbotnak is ideális!
Hiba lenne azonban azt gondolni, hogy egy ilyen kaliberű bot adottságait csak és kizárólag folyóvízen lehet kamatoztatni. Bárhol bevethető ez a horgászbot, ahol nagyobb tömeg bedobására van szükség. A 395EXH botot már kipróbáltam a Maconkai-víztározón is, ahol nem horgászatra, hanem etetésre használtam. Ott egész pontosan 90 méteres távolságba kellett bejuttatni a 65 gramm tömegű Dart Pellet Feeder kosarat, melyre közel narancsméretű pelletgombócot gyúrtam. Bár ennek össztömege elmarad attól, amennyit bír a bot, a nagy távolságra történő bejuttatáshoz mégis elengedhetetlen a rugalmassága és az ereje. Ráadásul a pontos dobások eléréséhez egy botot sokkal jobban meg kell húzatni, mintha csak vaktában hajigálnánk. Precízen, egy pontba történő etetéshez, a nagy gombóc mozgatásához, annak kontrollálásához egy ilyen kaliberű botra van szükség! Az 395EXH bot ilyen felhasználását már a Method suli 49. részében is bemutattam.
Márnahorgászat
Még mielőtt bárki is azt hiszi, hogy egy ilyen komoly mutatókkal rendelkező botcsalád csak extrém horgászatokra, vagy professzionális felhasználásra készült, nagyon téved. Az általános folyóvízi horgászatokhoz is remek alternatívául szolgál.
Nagyon kevés izgalmasabb békéshalas technika van, mint a márnázás. Ezeknek a szilaj, nagy sodrásban lakó halaknak a horgászatához is remek választás ez a bot. Ennek a pecának ugyanis az alapja az, hogy a rohanó víz ellenére egy pontba gyűjtsük a halakat. Ehhez pontos dobásokra, és olyan tömegű kosárra van szükség, amely még üresen is megáll a mederben. Persze, az sem árt, ha a bot kivételes rugalmassága kidolgozza a nagy kosár rángatózását, és a hal menekülését.
Persze egy bot még édeskevés a márnafogáshoz! Az „csak” az alapot szolgáltatja. Lássuk, hogy mi kell még ahhoz, hogy a Duna egyik legnagyobb harcosát megfoghassuk!
Végszerelék
Az alkalmazott végszerelék legfontosabb elemének kiválasztása attól függ, hogy mekkora tömeg áll meg abban a sodrásban, ahová azt be szeretnénk juttatni. Minél bentebb dobunk, annál nagyobb ugyebár a sodrás. Az EXH botokkal képesek vagyunk akár távolabbi részek meghorgászására is, hiszen lehetővé teszi a dobásképessége! Az általános azonban az, hogy 40 méter körüli távnál ritkán kell bentebb dobni, így azt a kosarat kell megtalálni, amely ott stabilizálható. Ez a leggyakrabb esetben 150-250 gramm körül mozog.
Persze a nagy és nehéz kosár halfárasztás közben nem annyira előnyös. A bot rugalmassága valamilyen szinten képes elnyelni a rángatózást, de mindenképpen kell egy 30-40 centis erőgumit a végszerelékbe iktatni. Ez olyan rugalmasságot biztosít, ami még akár a leakadások során is képes addig megtartani a kontaktot a hallal, míg a kosarunkat sikerül kiszabadítani.
Az áramló víz és a nagy csali folyamatosan pörgeti, csavarja a zsinórunkat, így az erőgumit érdemes két forgó közé szorítani, így ezek együttes munkával segítenek a csavarodások kiküszöbölésében.
A horogelőke tekintetében is érdemes figyelembe venni, hogy itt minden erősebb, mint állóvízen. A halak és maga a terep is igényli a vastagabb horogelőkék használatát. Monofilból a 0,20 mm-es körüli vastagságot, míg fonottból a 0,06-0,08 mm-es változatokat javaslom.
A horog kiválasztása elsősorban a használt csalitól függ. Csak csontis horgászathoz a „Diabolo” formákat, míg pelletes pecánál inkább a pici, de erős pontyozó horgokat preferálom.
A márnázások során csalogatóanyag tekintetében sok minden szóba jöhet. Sajtos, jól tapadó etetőanyag, különféle ízesített pelletek, ragasztott csonti vagy ezek kombinációja. A lényeg, hogy bármit is dobunk a vízbe, azt igyekezzünk pontosan tenni, és a horgon is az legyen, amivel etetünk! Ha ezek a dolgok passzolnak, akkor előbb-utóbb meg fog rezdülni a spicc!
Írta: Sipos Gábor
Fotó, Videó: Putz Tamás, Sipos Gábor
