Az év nagy részében előnyben részesítem a lakóhelyemhez közeli horgászvizeket. Gondolom, vagyunk ezzel így páran. Keresem, kutatom azon vizeket, ahol reális esély kínálkozik a kapitális pontyok, amurok megfogására. Egy jó víznek hamar híre megy a közösségi oldalaknak hála, nem volt ez másképpen a lakóhelyemtől mintegy 30 km-re található Nagyszénáson nyílt Szénás-Carp Horgásztóval sem. Az itt horgászó ismerősök ódákat zengtek a halak erejéről, a sokszínű halállományról és a hihetetlen mélységekről, amit magában rejt a tó. Elérkezett hát az idő, hogy én is utánajárjak feederbotjaimmal, mit is tartogat számomra ez az új vízterület…
Először magát a vízterületet mutatom be: mi várja az idelátogató horgászokat?
A vízterület bemutatása:
A tó az 1970-es években kezdődő homokbányászat eredményeként jött létre, végső formáját 2009-ben nyerte el. Területe: 4,2 ha. Átlag vízmélysége: 4-5 méter, de a legmélyebb pontján eléri a 9 métert is! A mederviszonyokat tekintve bányató lévén kevésbé iszapos, viszont akadókkal találkozhatunk bőven, de ez a tényező a későbbiekben jut főszerephez… A tavon mindössze 10 horgászhelyet alakítottak ki, ezáltal lehetővé téve a nyugodt horgászatot bárki számára. A helyek telefonos egyeztetés után foglalhatóak le. A halállományt tekintve rendkívüli halakkal büszkélkedhet a tó. A kapitális, akár 15 kg feletti pontyok, amurok, vágótokok mellett foghatunk nagytestű kárászt, dévérkeszeget is. Ragadozó halakból sincs hiány: van balin, csuka, süllő, sőt… akár 50 kg feletti harcsával is találkozhatnak a szerencsés horgászok. Kuriózumként található a tóban fekete amur, és buffalo is!
Horgászat a „9-es” helyen:
A vízterület bemutatása után essen szó magáról a horgászatról. Október elején látogattam el először ide horgászni. A helyválasztást tekintve rendkívül leegyszerűsödött a helyzet, mivel a telefonos foglaláskor kizárólag a 9-es horgászhely volt szabad. Lesz, ami lesz, ülök akkor oda!
Hajnalban szinte elsőként érkeztem a tóra, majd elfoglaltam a horgászállást. Nagyon biztató jelek voltak megfigyelhetőek a vízen. A számtalan halfordulás mellett, valóságos „túrás hegyek” tudatták velem, hogy a halak itt vannak előttem. A napijegyváltás közben a halőr ellátott néhány igen hasznos tanáccsal, hova is érdemes horgászni, valamint felvilágosított az előttem található mederviszonyokról.
A októberi horgászatok során bizony már fel kell készülni a csípős, hideg reggelekre. A horgászat napján sem volt több a hőmérséklet reggel 3-4 Celsius-foknál. Ez az a reggeli hőmérséklet, ami számomra könnyedén eldöntötte az etetőanyag kérdését! Célom a nagytestű halak megfogása volt, ezért a már többször is bizonyító Haldorádó Pellet Pack Turbo - Fagyos Pontyra esett a választásom, amit a dobozban található aromák mellett egy személyes kedvenc aromámmal tettem még ellenállhatatlanabbá.
A horgászat stratégiáját nem szerettem volna túlbonyolítani. 4,2 m hosszúságú feederbotommal kiakasztott klipsszel alapozó etetést csináltam (6-7 dobás), majd ezt az etetést dobáltam egész nap. Az itt használt etetőkosár: Haldorádó Pellet Feeder kosár - 25 g. A 3,9 m hosszúságú feederbotommal method technikát alkalmaztam a kereső horgászati elve szerint. Az itt használt etetőkosár: Haldorádó Method Flat Feeder - 30 g.
Az alapozó etetést követően nem volt más dolgom, mint várni, amint a halak felfedezik a megterített asztal közepén „várakozó” SpéciCorn csalit. Mindig nagy kérdés egy új vízterület. Kihívás, ami szerencsés helyzetben akár sikerrel is záródhat, de előfordulhat éppen az ellenkezője is…
Talán 8:15 is elmúlt, amikor a „kereső” boton lassú, de határozott húzós kapásra vághattam be. A bevágás ült, kezdődhetett a fárasztás…
A gyönyörű tükrös visszaengedése közben elégedetten vettem tudomásul, hogy halfogás nélkül már biztosan nem úszhatom meg a horgászatot. Ám ami a következő 4-5 órában történt, arra nem mertem volna ekkor fogadni. Bármivel kísérleteztem, bárhol kerestem a halat, a kapás elmaradt. Bosszantó jelenség ez, mikor úgy tűnik, minden a helyén van, a várva várt kapás mégsem érkezik. Délután 2 óra is elmúlt, amikor nyeletőféket megszólaltató hatalmas kapásra lettem figyelmes. A bevágás után a bot rendesen a „kezemben maradt”, újabb pontynak örülhettem…
… volna, ha a megakasztott hal, rejtélyes körülmények közepette előttem 30 méterre, úgymond a semmiben le nem marad. Érdekes módon fárasztás közben elnehezedett a bot, majd se előre, se hátra.
A halvesztés után - bízván az újabb pontykapásban - szerelékemet újracsalizva dobtam vissza az etetésre. Kísértetiesen hasonló kapás következett az újradobást követő 10 percen belül. Az előző halvesztést kissé feledtetve egy újabb, jó hallal vehettem fel a kontaktot, és ezúttal megpróbáltam az ellenkező irányba terelni ellenfelem.
Erőfeszítésem hiábavaló volt. Ugyanabban a távolságban halam ismét „megakadt”. Mozdítani se bírtam, újabb lemaradt hal… A horgász számára kevés fájóbb momentum van a halvesztésnél, ami ráadásul nem is saját hibájából ered. Ezek után újabb kapást nem tudtam elérni ezen a horgászaton. Mint később megtudtam, a meghorgászott helyem előtt, nagyjából 30 méterre, egy igen komoly plató van, ami a bányászat során alakult ki. Ez okozta a halvesztéseket, amik ezek szerint onnan szinte kiküszöbölhetetlenek voltak.
A horgászat összegzése:
Ha figyelembe veszem a körülöttem horgászó sporttársakat, akik alig egy-egy kapásig jutottak el, akkor ez mindenképpen bizakodásra adhat okot, mivel sikerült 3 kapásig eljutnom. Viszont az 1 megfogott pontynál mindenképpen többre számítottam. Csomagolás közben el is döntöttem, mielőbb visszatérek a tóra egy újabb horgászatra, egy másik helyet lefoglalva, de az etetőanyag ízvilágát és a csalit megtartva.
Horgászat az „1-es” helyen:
Az előző horgászatból okulva időben foglaltam telefonon helyet: rendkívül egyszerű okból az 1-esre esett a választásom. Az itteni mederviszonyok sokkal egyszerűbb horgászatot ígértek, mivel viszonylag egyenletes, 7 m-es víz volt előttem. Kifejezetten tetszett a horgászhely megközelítése, már-már vadregényes vízen érezheti magát, aki erre a helyre foglal.
Az időjárás viszont tipikus késő őszi viszontagságokkal fenyegetett. A reggeli időszakra átláthatatlan ködöt jósoltak, aminek helyébe az előrejelzések szerint a délelőtti órákban a napsütés léphet. A hőmérséklet is egy késő őszi horgászatot vetített előre. A hajnali órákban mínusz 2 Celsius-fok fogadott a parton, de a legmelegebb órákban is maximum 9-10 fokos hőmérsékletre számíthattam.
Gyökeresen nem változtattam az előző horgászat során használt etetőanyagon, csupán egy-két plusz adalékkal gazdagítottam a keverékem. A Pellet és a Flat Feeder kosárba ez került:
- 1 kg Haldorádó - Fagyos Ponty etetőanyag
- 125 ml Haldorádó - Fagyos Ponty CSL aroma
- 150 g 3 mm-es Halibut pellet
- Fluo Sárga - Fluo Piros süllyedő angolmorzsa (tetszés szerint)
Ez az a keverék, ami véleményem szerint a leghidegebb időjárás és az alacsony vízhőmérséklet ellenére is garantáltan táplálkozásra „kényszeríti” a pontyokat.
A horgászat stratégiája a már korábban leírtak szerin alakult, mindössze annyi különbséggel, hogy a meghorgászott távolság kb. 50 méter volt.
Joggal merül fel a kérdés, hogy a Method Flat kosárba mi került? Máris mutatom…
Az alapozó etetés befejeztével mindkét szerelékem a jónak vélt helyre került, már csak a halakon múlt, hogyan is fog alakulni a horgászat.
Bizton állíthatom, hogy igazi, horgászt próbáló feladat egy őszi, hideg horgászat. A meleg, réteges ruha és a forró tea valamelyest javít a komfortérzetünkön, semmi esetre se hagyjuk otthon. Az első kapásra várva a sűrű köd ellenére próbáltam nézni, hallgatni a halak mozgását, de egyetlen árulkodó jelet sem fedeztem fel.
Talán 9 óra is eltelt, mikorra a vízre tekintve hihetetlennek tűnt, hogy itt pár órája mennyire sűrű köd volt. Végre a gyönyörű napsütésé lett a főszerep. A halak is egyre aktívabbá váltak, és bekövetkezett, amire hajnal óta vártam: lassú, de határozott húzós kapás csalt mosolyt az arcomra…
A gyönyörű ponty visszaengedése után bizakodó voltam, hogy nem az utolsó hal úszott vissza a kezeim közül ezen a napon. A legutóbbi horgászaton történt leakadások okozta bosszúság és a hajnali kapás nélküli fagyoskodás után végre megjutalmazott a víz.
Miközben élveztem az őszi napfény cseppet sem túlzó erejét, végre egy a fülemnek kedves hangra lettem figyelmes: a nyeletőfék hangja törte meg csendet, egy hihetetlen erőszakos kapásra reagálhattam.
Ellentmondást nem tűrő erőt éreztem a boton keresztül. Lassú, de folyamatos tempót diktált a tó rejtélyes lakója. Nagyjából 25 perc kemény fárasztás végén sikerült végre a vízfelszínre fektetnem. A látvány lenyűgöző volt. Egy hatalmas, öreg töves tudatta velem, elérkezett a szákolás ideje. Sikerült! Végre sikerült igazán nagytestű, kapitális pontyot a matracra fektetnem.
Ez a horgászat végre minden elgondolásomat felülmúlta, értelmet adott minden erőfeszítésemnek. A délután kissé csendesebben telt. Sikerült egy kiló körüli pontyifjoncot szákba terelnem, és sajnos ismét volt egy halvesztésem a partról láthatatlan akadók miatt. Éppen elkezdtem már a horgászfelszereléseim elpakolását, amikor újabb kapás következett, minden bizonnyal a nap utolsó kapása.
Ellenfelem mozgása és védekezése rendkívül meglepett. Viszonylag nagy súlyt éreztem, de feltűnően gyorsan mozgott. Jó 10 perces fárasztás után, a szákolásnál gyanúm beigazolódott, nem ponty közeledett a merítő felé…
Összegezve a horgászat eseményeit elmondható, hogy e napon 3 pontyot, 1 vágótokot, 1 kárászt sikerült fognom. Sajnos volt egy lemaradt halam is. A nap hala egy szinte sértetlen, 14,75 kg-os tőponty volt. Azt hiszem, ilyen változó körülmények és ennyire fagyos reggelek esetén ez igencsak szép eredmény. Ezen a napon a legtöbb halat adó csali a Haldorádó SpéciCorn volt Fokhagyma ízesítésben.
Aki esetleg kedvet kapott, hogy kipróbálja magát ezen a vízen, ne habozzon! A tó egész évben várja a horgászokat, akár éjszakai horgászatra is. Sajnos a tél folyamán a nappalok már fájóan rövidek, de szerencsénkre a horgászat fejlődése azt is eredményezi, hogy a megfelelő csalogatóanyagok kiválasztásával remek fogásokban lehet részünk akár ilyenkor is!
Írta: Bugyinszki Gábor
Fotók: Héjja Bernadett
