A Duna leghosszabb és legnagyobb ága a Csalló (ismertebb nevén Kis-Duna), amely 135 km hosszan folyik Csallóköz északi szélén. Folyása egyenletesen mérsékelt, egy igazi síksági folyó. December elején pontyokban reménykedve indultam a vadregényes folyó partjára, bár tudtam, az év e szakaszán nem sok esélyem van…
A kiszemelt horgászhely néhányatok számára már ismerős lehet egy előző írásomból, amikor is egy leheletfinom keszeghorgászat során szilvaorrú keszegeket sikerült itt zsákmányul ejtenem. Akkor úgy gondoltam, a hely megér még egy próbálkozást. A víz átlagmélysége 3 m körül van, de a hely felett lévő bedőlt fa által felfogott, lassan áramló víz és az erős sodrás találkozásánál egy meredek törés van, ami egészen 5 m-ig mélyül. A horgászatra barátommal, Végh Krisztiánnal készültünk. Mivel a hely elég szűk, fejenként egy rezgőspicces bottal horgásztunk. Mindketten 50 g-os fix ólmot és rövid, kb. 15 cm-es előkét használtunk. Míg én kikönnyített Vörös Démon ízesítésű kukoricafüzérrel, addig Krisztián egy szem Nagy Ponty ízesítésű lebegő Hybrid Pellet és egy szem 12 mm-es Vörös Démon Oldódó Pellet kombinációjával csalizott.
Az etetőanyag kérdése legalább annyira fontos, mint a megfelelően összeállított végszerelék és a helyválasztás. Mivel a folyóvízi pontyok főként állati eredetű táplálékot fogyasztanak, úgy gondoltam, a Haldorádó FM Pelletes Fekete etetőanyag megfelelő lesz. A folyóvízi viszonyokhoz és a pontyok ízléséhez igazítva a következőképpen készítettem elő az etetőanyagot.
Elsőként egy közepes lyukbőségű rostán lerostáltam a száraz anyagot és a fennmaradó pelleteket néhány marék kemény főtt kukoricához kevertem. Ezt lelocsoltam Haldorádó CSL Tuning Vörös Démon hideg vízi aromával, majd félretettem addig, amíg az etetőanyag megszívta magát. Mivel a pontyok nem nagyon szeretik a földet, az etetőanyagot a szokásosnál erősebben felvizeztem, hogy minden szemcse kellőképpen meg tudja magát szívni. Az etetőanyag nedvesítése során a már fentebb említett hideg vízi aromát és vizet használtam. Miután a szemcsék kellőképpen átáztak, egy újabb rostálás következett. Ezután hozzákerültek a darabosabb alkotóelemek és az 1 kg nehezítő anyag, ami esetünkben zúzott kő volt. Így egy kellőképpen fajsúlyos és tartalmas etetőanyagot kaptam. Az etetőanyagot az alapozó etetés során teljes egészében - 8 nagy és súlyos folyóvízi gombóc formájában - felhasználtuk.
Az alapozó etetés után bevetettünk, és kezdetét vette a várakozás. Elsőként Krisztiánnak volt kapása két apró húzás formájában, majd az én spiccem is jelezte, hogy van hal az etetésen. Hamar rájöttünk, hogy valószínűleg a keszegnépség játszik az idegeinkkel. A horgászatra szánt 3-4 óra rohamosan telt, és úgy festett, már nem fogunk pontyot. Már a pakoláson gondolkodtam, amikor egy botvivős kapással megérkezett az első hal. Bevágás után éreztem, biztosan ponty van a horgon.
A hal elsőként a bal oldali akadót célozta meg, de a relatív erős felszereléssel sikerült időben megállítanom. Még tett néhány kört előttem, majd a felszínre húztam és alátoltam a merítőt. Nagyon örültem, hiszen a rendkívül zord körülmények ellenére sikerült egy kapást kicsikarnom és megfognom életem első téli, folyóvízi pontyát. Még próbálkoztunk egy kicsit, de több hal már nem jött.
Tekintsétek meg e horgászatról készült amatőr videónkat:
Rózsa Arnold (dreezy91)
