A folyóvízi peca mindig izgalmas, ám számomra a márna horgászata az, amely igazi adrenalin-löket. E szilaj, vad hal megfogása nemcsak óriási élmény, de hatalmas kihívás is. A kapástól a merítésig tartó percek olyan sportteljesítményt jelentenek, amelyet talán egyik békés halunk megfogása sem. A fárasztásig eljutni azonban nem mindig olyan könnyű, mint amilyennek tűnik, és jó néhány trükköt kell bedobni ahhoz, hogy végül megmozduljon a spicc. Ebben az epizódban a márnafogás általam leggyakrabban használt technikáját szeretném bemutatni.
A budapesti Duna idén ősszel kifejezetten adakozó volt a horgászokhoz. Szokatlanul sok halat fogtak arrafelé, és ami külön öröm, hogy rendkívül változatos zsákmányra lehetett szert tenni. Ezeket a híreket hallva, én is kimentem néhányszor a folyóra horgászni, és magam is tapasztaltam azt a haldömpinget, amiről beszéltek. Ám, mielőtt azt hihetnék, hogy bárki bármivel tud halat fogni a Dunából, bevallom, nem volt annyira könnyű, mint ahogy én azt gondoltam. Kapástalan órák árán jöttem csak rá, hogy kizárólag akkor működik a módszerem, ha annak minden eleme megfelelő. Amikor 2 órányi ücsörgés után egy apró változtatást követően minden dobás halat eredményez, akkor bizonyosodik be, hogy az apróságoknak óriási jelentőségük van. A továbbiakban szeretném bemutatni, milyen eszközök és praktikák segítségével tudtam becserkészni szeretett bajszos torpedóimat.
Kedvenc partszakaszom jellegzetessége, hogy a márnákat már a parthoz közel is jól lehet fogni. Elég mindössze 15-20 métert dobni a halak megtalálásához, így nem kell a hatalmas kosarakat távolra hajigálni. Elegendő a 115 grammos Haldorádó Barbel River kosár ahhoz, hogy megálljon a végszerelék. Ezt a méretű és tömegű kosarat még szinte bármilyen közepesen erős bottal be lehet vetni, ám a különösen akadós terepen megakasztott márnák kifárasztásához már bivalyerős botra van szükség. Én a Nevis Motive Carp Feeder XXH 3,90-es változatát használom, amely olyan, mint a népszerű „Feláldozhatók” című filmben az öregedő akcióhősök. Nem túl szép, nem túl kecses, de amikor kell, számítani lehet rá, és elpusztíthatatlan.
A sok akadó miatt a lehető legegyszerűbb végszereléket alkalmazom a fővárosi szakaszon. Egy hurkot kötök a 25-ös főzsinórom végére, majd azt kettévágom. Az egyik szálba kötöm a kosarat, míg a másikba a horogelőkét. Apropó, horogelőke! Kulcskérdés lehet a megfelelő vastagságú és fajtájú előke. A dunai feederezéshez nehéz 18-asnál vékonyabb monofil zsinórt használni, mivel a kemény bot és a nagy kosár lehetetlenné teszi. Így aztán fonott előkét használok 14-es méretben és kb. 80 cm hosszban Ez már bírja az agresszív fárasztást!
Sokan azt gondolják, hogy a márna horgászatánál nem kell kis horgot használni, mert úgyis mindent megzabál. Ez bizony nem így van! Legutóbbi horgászatomkor a 10-es méretű, vastaghúsú horoggal kapást sem tudtam kicsikarni, míg a 12-es méretű Gamakatsu 2260B típusút első dobásra megette a márna. Ez túlzóan hangzik, pedig nem az! A rohanó vízben a lobogó előke végén lévő, horgon felkínált csali természetes mozgása a kulcs ahhoz, hogy sikeresek legyünk. Hogy éppen ehhez mekkora horog és milyen vastag előke kell, arról csak az adott szituációban lehet megbizonyosodni.
Hogy milyen csalogatóanyagok kellenek a márna fogásához? Az első és legfontosabb a csontkukac. Ez megragasztva olyan nekik, mint bikának a vörös posztó. Vonzza a márnákat, mohón túrják a kavicsok között görgő lárvákat. Egyértelmű, hogy a horogra is a fehér csontkukac a nyerő. Három-négy szem csonti már feltűnő falat a halaknak.
A csonti szakszerű ragasztását a ”Csontiragasztás egyszerűen” című írásomban részletesen is bemutatom.
Az őszi, lehűlő vízben a márna is előszeretettel fogyasztja az édes falatokat. A Haldorádó Sajtos Bajszos keverék bár alapvetően sós ízesítésű, nem lehetetlen, hogy édessé tegyük a kosarunk tartalmát. Erre a legegyszerűbb adalék az édesítőszer, ám egyetlen hátránya, hogy a kajába keverve onnan már nem lehet azt kivenni. Így aztán ezt a szert kicsit másként használtam fel, de erről essék szó kicsit később, előbb lássuk, milyen hozzávalók szükségesek a sós-édes, tartalmas márnás etetőanyag elkészítéséhez:
Kedvenc márnás csalogatóanyagom alapja, ahogy már említettem, a Sajtos Bajszos, ami egy erősen sajtos, orrfacsaró szagú és kicsit sós etetőanyag. Hogy tápértékét növeljem, szoktam hozzá tenni még egy kevés Parmezán sajtliszet.
Két kiló kajához mindössze egy marékkal szoktam tenni a sajtlisztből. A szárazanyag így kész is van, be lehet nedvesíteni a keveréket. Mivel egy jól tapadó etetőanyagról van szó, óvatosan kell bánni a vízzel, nehogy túlságosan csirizessé váljon a kaja állaga. Egy kis pihentetés és rostálás után belekeverem azokat az összetevőket, amelyek tovább gazdagítják a keverék tartalmát. A Pastonchino-márna és a Piros Angolmorzsa olyan nehéz adalékok, amelyek megakadnak a kövek, kavicsok közt, és a halak sokáig elidőznek a szedegetésükkel. Ezekből szintén egy-egy marékkal kell az alapkajához tenni.
A főtt búza és a Szuper Színes Micro Pellet kellemesen édeskés ízű hozzávalók, amelyek szintén nehéz szemcsék, ám jóval darabosabbak, mint a morzsák, így a testesebb halak kedvéért kerülnek a kajába. Ezek mennyiségét az szabja meg, mennyi halra számítunk, és mennyit bír el a kaja tapadása. Kétkilónyi etetőanyaghoz a két-két marék még belefér.
Tipp:Hogy ne az összes etetőanyagunkat édesítsük meg, érdemes kicsit másként alkalmazni az édesítőszert. Az édesítő porba forgatott csontigombóc felületén megtapadó ízesítő robbanásszerű hatást okoz a vízben. A sós alapú etetőanyag közt guruló édes csontihalom nagyon csábító az intenzív ízeket kereső halak számára. Ebben az esetben érdemes a horogra való csontikra már előző nap édesítőt szórni, hogy átvegyék annak ízét!
A márnázásnak van még egy rendkívül fontos momentuma, az pedig a figyelem. Ennél a pecánál bizony ott kell ülni a bot mellett, és résen kell lenni! A folyóvizek torpedója hihetetlen agresszív kapás után óriási vehemenciával kezd menekülni. Azonnal fel kell venni a kontaktust és a lehető legerősebben kell arra törekedni, hogy a halat elhúzzuk a fenéktől.
Ellenkező esetben a márna addig túrja a fejét, míg akadót nem talál, és el nem tépi az előkét vagy a főzsinórt. A Duna a zöldfülűek kegyetlen tanítómestere, ám aki átmegy a vizsgán, az előtt egy olyan halban gazdag horgászvíz nyílik meg, amely mindig élményekkel teli pecákkal kecsegtet!
