Az első emberes hónap vége felé járunk, az október közepére tervezett 1 hetes horgásztúrámig még közel 3 hét van, az nagyon hosszú idő. Több mint egy hónapja nem volt horgászbot a kezemben, „Pontyot kell fognom azonnal”!
Az időjárás-előjelzést gyorsan megnézve a Neten: az elkövetkezendő napokban kisebb frontok jönnek-mennek, pont horgászatra való idő lesz. Telefonos egyeztetés a lakhelyemhez közel eső víz tógazdájával: van szabad hely másnap, mehetek. Irány a Puszta-tó!
Egy egész napot terveztem a vízparton tölteni. Nem túl korán, úgy 8 óra körül érkeztem.
Az évszakra nem jellemző „nyári zápor” fogadott szivárvánnyal.
Úgy terveztem, hogy a gát melletti első helyen horgászok, a nádfal mellett, ahol mélyebb a víz, és ott található a befolyás is. A gyors kipakolást, az etetőanyag bekeverése követte. A terv az volt, hogy az egyik boton a Zöld Afrika, míg a másikon az Ördögűző fantázianevű etetőanyag keveréket használom.
Alapozó etetést nem alkalmaztam. Elég sokan horgásznak itt, nagyon sokat etetnek, és a túlzott etetés riasztóan hat a halakra. A kosarak tartalmát azonos ízű Fluo Flavor aromákkal turbósítottam. A method kosaramat Zöld Afrika etetőanyaggal töltöttem meg, itt egy szem SpéciCorn Chilis-Tintahalas kukoricával csaliztam, míg a bordás kosarat Ördögűző etetőanyaggal és csaliként 1 szem Red Tuning pellet + 1 szem Hybrid PopUp Pellet Nagy Ponty kombinációjával használtam. Ez a variáció ezen a vízen mindig bejön. A botok beélesítve, a kiszemelt helyen.
A szerelések már 20 perce a vízben vannak, de még kapásom nem volt. Egy gyors újracsalizás, és irány vissza a víz! Folyamatos pontyfordulásokat láttam a nyílt vízen, úgy 50-60 méterre tőlem. A belső botom kosarát megtömtem Ördögűzővel, és irány a pontyfordulások helyszíne! Alig ültem le a székembe, máris észleltem, hogy érdeklődő van a csalim közelében. A botot megmarkolva mondogattam magamban: „Húzd el, húzd el!”… Mint egy megszállott függő, úgy vártam már azt a kapást. Úgy éreztem, mintha egy örökkévalóság lenne. A valóságba a nyeletőfék hangja rántott vissza Ez az! Megvan. Nem túl nagy, de azért csak ponty van a horgon. A partig gyorsan kijött, de az igazi élmény az ott beinduló fárasztás volt. Ezek a 2-3 kg közötti pontyok igazi erőbombák, ezekért a pillanatokért szeretek ide járni, a fárasztás minden percét élvezi az ember. Nagyon jó kondiban vannak a halak, nem sok ilyen vízen jártam, ahol ennyire küzdősek. A pontyot végül sikeresen megszákoltam, majd egy gyors fotó után útjára engedtem. Az újracsalizás után irány az előttem lévő nyílt víz! A nyílt víz később szépen adta a kisebb pontyokat, némelyik igazi harci gépezet volt. A másik szerelést hagytam a nádfal közelében.
Az időjárás minta április lenne, pedig szeptember utóját járjuk. A verőfényes napsütést borulás, majd viharos szél, azt meg napsütéses viharos szél váltja. Vetkőzök - öltözök. Míg a nyílt víz szépen adta a kisebb pontyokat, addig a nádfal előtt még kapásom nem volt. Majd egyszer csak a Shimano Baitrunnerem nyeletőfékjének erőteljes hangja jelezte felém: kapásom van a nádfal előtt. Nem kis hal, rendesen vitte a zsinórt lefelé. Bevágás, megvan. Kicsit erősebben fárasztottam az elején, így sikerült a nádfaltól elhúznom. Szépen jött kifelé, a partig. Igazi finomszerelékes fárasztás vette kezdetét. Úgy 5-6 percet vett igénybe, a bot szépen dolgozott.
Na, ez az igazi élmény feederezés, mikor még a szákolás előtt is a féket húzza a hal. Sikeres szákolás után egy gyors fotó, majd a hal visszaengedése következett.
Egy gyors újracsalizás, majd irány vissza a nádfal közelébe! Eközben a nyílt vízen szépen jönnek a kisebb pontyok.
A nádfal előtt nagyobb pontyfordulásokat látok, elég közel a csalimhoz. Ahogy ezen gondolkodom, szinte a semmiből valaki hihetetlen erővel tépi a zsinórt a dobról lefelé. Hirtelen összerázkódok, egy pillanat alatt ismét a valóságban vagyok. Gyors bevágás, érzem, hogy megvan. Próbálok a dobra ráfogni, de esélyem sincs. Ez egy nagyobb ponty, érzem a súlyából. Végigúszik a nádfal mellett, majd a nyíltvíz felé veszi az útját. Itt egy kicsit lassít, sikerül zsinórt nyernem tőle, sőt már hagyja magát kifelé vontatni, mikor hirtelen megkönnyebbül a szerelés. Ezt nem hiszem el! Leakadt! Gyorsan kitekerem a szerelést, a csali megvan. „Nem akadt rendesen, vagy rosszul akadt”… E gondolatokkal töltöm újra a kosarat, és irány vissza, a nádfal elé! Órámra nézek: negyed tizenkettő. Gyorsan megeszem a reggelimet és az ebédemet - minden perc számít, bármelyik percben kapásom lehet.
Utólag azonban kiderül, nem kellett volna a kajával annyira sietni: lassan 1 órája ülök a botok mellett, és kapásom nem volt.
Valami megváltozott, de az én érzékszerveim csak az erőteljes napsütést érzékelik. A halak valamit éreznek, eddig sorban fogtam őket, most meg kapásom sincs. Pedig tőlem pár száz méterre folyamatosan fordulnak, locsognak a pontyok. Majd hirtelen észreveszem a haltalanság okát. Először alig akarok hinni a szememnek. Egy vidra sütkérezik a vízen, majd hirtelen alámerül. Ez szuper, vagy hazamegyek, vagy keresek másik helyet. Negyed egy van… á, még nem megyek haza. Gyorsan pakolok, de csak amit nagyon szükséges: 2 bot + leszúrók, pontymatrac, szák, egy csalitálcás vödör csalikkal, etetőanyaggal. Irány új helyet keresni. A többi cuccomat a padra rakom a halőrházzal szemben, ott nem bántja senki. A vízparton végig padok vannak kihelyezve a fáradt horgászoknak, melyek mindegyikébe egy horgászmondást vagy idézetet véstek. Nekem ez tetszett a legjobban:
200 méter megtétele után elhagyom a kanyart, ahol egy picit megállok a vizet kémlelni. Tőlem balra egy szigetcsoport található, ahol folyamatosan fürdött a hal hol egyik, hol másik sziget előtt. Ez a hely jó lesz! Gyorsan beélesítettem a botokat és a tőlem úgy 60 méterre elhelyezkedő szigetcsoport egyik tagjának jobb, illetve a bal csücskét dobom meg. A kapásra nem kellett sokat várni, itt is szépen jöttek a kisebb pontyok, de az előző hellyel ellentétben itt az 1 szem SpéciCorn Chilis-Tintahalas adta a halakat, a pelletes összeállítás süket volt.
Egy hirtelen ötlet gyors megvalósításán dolgozom: van nálam 15 mm CC Moore Equinox kész bojli, amit gyorsan egy új előkére és 6-os méretű pontyozó horogra teszek fel, ollóval még kicsit megfaragom a golyót, és irány a víz! A bojlival csalizott szerelékre nagyobb pontyok jelentkeznek, aminek nagyon örülök.
Most már mindkét szereléken a bojlit erőltetem. A különbség csak annyi, hogy míg az egyiket fűzöm, a másikat csalitüskével kínálom föl. A horgot is lecserélem az előzővel azonos márkájú és méretű pontyozó horogra.
Erőteljes zsinórhúzós kapással jelentkezik a következő érdeklődő. Bevágás, megvan! Szép komótosan elindul a sziget elől a nyílt víz felé. Kicsit keményítek a féken, érzem, hogy enged a hal, tudok zsinórt föltekerni. Lassan jön kifelé, jó hal lesz, dolgozik a bot rendesen… de hirtelen megkönnyebbül, és a végszereléket minta csúzlival lőnék ki a vízből, egyenest felém repül. Nem tudom hova tenni a dolgot. A csali megvan, egy gyors etetőanyag töltés, és irány vissza az előző helyre!
Egy picit gondolkodóba esem.
Alig telik el a halvesztés óta 5 perc, ismét erőteljes kapásom van ugyanarra a botra. Bevágás, megvan! Minta az előző hal ikertestvére lenne, erőteljesen, testből húz. Nagy ponty, érzem a súlyából… azonban sajnos ugyanaz történik, mint az előző esetben: a szerelék rugóként csapódik ki a vízből, egyenest felém. Az első, ami eszembe jut, hogy most azonnal darabokra töröm a botot, de pillanatok alatt átfut bennem, hogy nem a bot hibája. A horgot abban a pillanatban levágom és messzire hajítom a vízbe. Sajnos, mint utólag kiderült, nem kellett volna elhajítanom. Gyorsan horgot kötök, egy másik fajtát, és már megy is vissza a szerelék a vízbe. Nagyon mérges vagyok, de nem tudom, kire vagy mire. Kétszer egymás után ilyen rövid idő alatt biztos, hogy nem én hibáztam. Akkor mi lehetett a hiba? Nem tudom, de két szép halam elment.
A másik botomon eközben kapás van… bevágás, megvan: kisebb ponty a tettes. A part közelében táncot lejt, de sikeresen szákolom. Gyorsan visszaengedem a halat, megtöltöm a kosarat etetőanyaggal, majd ahogy ránézek a csalira, meglátom a horog hegyét.
Hirtelen nem tudok mit mondani, nézem a horog hegyét, próbálom a körmömön húzni, hogy akad-e, de ez mindenre jó, csak horgászni nem.
Új, másik fajtájú horgot kötök, ezt pedig nézegetem. A halvesztéseknél is ugyanazt a márkájú és méretű horgot használtam. Újak voltak, ma kötöttem őket föl. Régóta használom ezt a márkájú horgot, de még ilyen nem volt velük. Előfordulhat az, hogy 3-4 kisebb ponty fárasztása közben kicsorbul a horog hegye, és nem tud rendesen akadni? Ezt biztosra nem tudom állítani, mert azt a horgot már messzire dobtam. De egy biztos: jó pár hónapja a szaklapok a horgok fenésével foglalkoznak. Biztos nem fogok horgot fenni, de az is biztos, hogy minden kapás után horoghegyet fogok ellenőrizni!
Félórával a teljes sötétedés előtt még sikerült 1 db kisebb pontyot matracra fektetnem.
Összegezve a napot, 23 db pontyot fogtam, 6 kg-nál nagyobbat nem sikerült fognom, viszont nagyon minimális mennyiségű, mindössze 2 csomag etetőanyagot használtam el.
Legközelebb egy másik ízvilágot próbálok ki, akkor már célirányosan ezen a helyen.
Addig is görbüljön!
Írta: Balogh Lajos
Fotók: Balogh Lajos
