Eljött a tavasz és vele az, amire oly sokan vártunk: hogy vizeink kiolvadjanak, lehetővé téve a horgászatot. Az év első pecáját rendszerint a Kis-Dunán tartom. Ez idén sem volt máshogy, azt az eltérést leszámítva, hogy most nem egyedül, hanem jó barátommal vettük üldözőbe a Kis-Duna keszegállományát. Eben az írásban meglepetésekben bővelkedő horgászatunk történetét kísérhetitek figyelemmel.
A horgászhely kiválasztása:
Általában dunai horgászataim során megvannak a jól bevált, megszokott, ismert helyek. Most is egy számomra ismert helyre mentem volna, ha kedves barátom, Kovács Tomi nem szól, hogy menjünk le az ő egyik kedvenc helyére. Ez a vízterület a Kis-Duna egyik holtága Szigethalomnál. Részletesebben nem írom le a helyet a helybéli horgászok kedvéért. Tamás igen jól ismeri a vizet, de én ismeretlen vízre „eveztem”.
Etetőanyag, csalik a nap folyamán:
Mivel keszegezésről van szó, nem volt kérdés, hogy mi lesz a csalogatóanyag fő alkotóeleme. Természetesen Haldorádó Nagy Dévér etetőanyag adja az etetőanyag nagy részét, amely 2 kg. Ehhez a legjobban illő Haldorádó Nagy Dévér aromát öntöttük.
Bízva abban, hogy ponty is beköszön, a Nagy Dévéres etetőhöz hozzáadtunk még 1 kg Haldorádó Pelletes Feketét. Tisztában vagyok azzal, hogy joggal merül fel a kérdés, miért kevertük össze ezt a két igen eltérő etetőanyagot. Ezt a keveréket már többször próbáltam, bizonyított is, tehát most sem véletlenül választottam ezt a mixet. Fontosnak tartom, hogy ha potyka is az etetésre talál, legyen ott neki is kedvező falat. 1,5 doboz csemegekukoricát adtunk a pontyok kedvéért a már benedvesített etetőanyaghoz. Az élő anyag sem maradhat el, csonti, pinki is került még a keverékhez. Már így is egy nagyon gazdag etető állt össze, de utolsó alkotóelemként 0,4 kg epres ízesítésű 4 mm-es VAN DEN EYNDE Carp pelletet adagoltunk hozzá.
Elkészült a csalogatóanyag. Meg is érkezett az első vendégünk, no de nem hal volt, hanem egy halőr. Szerencsére a Dunának ezt a részét gyakran látogatják a halőrök, akik az oda nem illő embereket eltessékelik. Bárcsak máshol is így lenne!
Az ilyenkor szokásos procedúra után elkezdtünk etetni. Tamás csúzlival, én meg kosárral adtam meg az alapot a halaknak. Tomi matchbottal, jómagam feederbottal próbáltunk minél több uszonyost fogni.
Elkezdődött a horgászat. Szép, napos időnk volt, néha-néha megerősödő széllökésekkel. Mindketten bevetettük szerelékeinket. Pár perc elteltével megjelent matchboton az első hal, ami egy kárász volt. Pillanatok múlva jelzett a rezgőspicc is, karikakeszeg éhezett meg a 2 szem pinkire.
Szépen jöttek a keszegek, volt köztük laposkeszeg is. De egyszer csak eljött az-az idő, amikor az úszó már nem merült el a víz alá és a spicc nem jelzett kapást. „Ez itt megszokott”, mondja nekem Tomi, „megjöttek a pontyok az etetésre”. Bátran feltettem a pinki és csonti mellé egy szem csemegekukoricát is - nem is eredménytelenül. Tominak igaza volt, egy gyönyörű potykát sikerült partra segítenem.
Szépen jöttek a kis pontyok, de újra elkövetkezett a haltalan percek ideje. Az etetőanyag fogyóban volt, a maradékot becsúzliztuk és vártuk újra a halakat. Addig horgásztunk, amíg az etetés kitartott: az utolsó gombócok még hoztak pár keszeget.
Úgy gondolom, ennél szebb halat nem is kívánhattam volna befejezésnek.
A mai nap összegzése: az etetőanyag remekül működött, úgy ahogy azt vártam. Keszegeket pinkivel vagy csontival - vagy ezek kombinációjával - sikerült megfogni. A 10 ponty mindegyikét 1 szem csonti, egy szem kukorica és 2 szem pinki csalival fogtuk. Sikerült fogni: karikakeszeget, dévérkeszeget, vörösszárnyút, laposkeszeget, kárászt, pontyot, compót. Gazdag élményekkel hagytuk el a vízpartot.
Írta: Kun Balázs
