Október 2-3-4-én rendezték meg a Veteránok Országos Bajnokságát Szolnokon, az Alcsiszigeti Holt-Tiszán. Az 59 év feletti korosztályban Temesváry Gyula diadalmaskodott, aki ezzel második veterán bajnoki címét szerezte meg. A versenyhorgászat iránt érdeklődők tudják jól, hogy a tapasztalt, sokat látott versenyzők tudása és rutinja mit sem kopott el az évek alatt, és fiatalokat megszégyenítő lendülettel képesek egy-egy fordulót végigküzdeni. Az alábbi interjúból kiderül, hogy Temesváry Gyulának miként sikerült ismét bajnoki aranyat nyernie, milyen taktikával készült és hogyan értékeli ezt a rendkívüli eredményt.
SG: A Veterán bajnokság helyszíne az utolsó pillanatban változott meg, hiszen eredetileg a csepeli csőhídi pálya adott volna otthont a szenior bajnokságnak, ám a sajnálatos bürokrácia miatt végül Szolnokra, Alcsiszigetre helyezték át a rendezvényt. Az új pálya betréningezése ilyen rövid idő alatt óriási kihívás. Bár 2013-ban itt szerezted első magyar bajnoki címedet, azóta sok minden változhatott. Hogyan tudtad ezt a nehéz feladatot megoldani ilyen rövid idő alatt?
TGY: Bár roppant bosszantó, amikor az utolsó pillanatban változik meg egy helyszín, ez jelen esetben engem nem rázott meg annyira. Tudom, hogy a mezőnyből sokan edzettek a Kis-Dunán az elmúlt időszakban, és az ő kárba veszett munkájukat nagyon sajnálom, megértem a felháborodásukat. Én szerencsés helyzetben voltam, mert sem lehetőségem, sem időm a csőhídin edzeni, és a szolnoki pályát is nagyon kedvelem. Ha lehet mondani, jól jöttem ki ebből a huzavonából.
Az új időpont hetében is csak szerdától tudtam tréningezni, így kizárólag az elmúlt évek itt megszerzett tapasztalataira hagyatkozva próbáltam felkészülni a versenyre. Mint mondtad, itt szereztem 2013-ban bajnoki címet, így bizakodva láttam neki a felkészülésnek. Az akkori, nyerő taktikámat vettem alapul, és reméltem, hogy nagy változás nem történt az elmúlt években a halállományt tekintve.
SG: A szolnoki Alcsisziget mindig is nehéz pálya volt, és az eddig itt lebonyolított versenyek leginkább a dévérkeszegek horgászatáról és a törpeharcsa miatti bosszankodásról szóltak. Ez most változott? Kérlek, mesélj arról, miként tudtál alkalmazkodni a pálya mostani arcához?
TGY: Ismered a pályát, tudod jól, hogy a dévér és a törpeharcsa a két meghatározó halfaj, amire készülni kell, bár úszós versenyeken nem szabad kihagyni a számításból a snecit sem. Éppen ezért szóba jöhetett a rakós bot (10-11,5 méteres hosszban) mint keszeghorgászati módszer, a hosszú spiccbot törpeharcsa horgászatához és rövid spiccbot a küszözéshez.
Jobbára ezek azok a technikák, amivel ezen a vízen horgászni szoktam. Ezek jó ütemű csereberélése az igazán fontos, erre kell igazán ráérezni a tréningek alatt. Legalábbis eddig így volt. Viszont a verseny hetében történt egy nagy mennyiségű pontytelepítés, ami az egész edzést, de még a versenyt is átalakította. Ez természetesen nem a helyi szövetség hibája, hiszen ők nem tudhatták, hogy mi ebben az időben itt fogunk versenyezni, úgyhogy a szerencsétlen véletlenek összjátéka eredményezte azt, hogy a tréningnapok egy része pontyozással telt. Legalább is annak, akinek ez módjában állt. Én keszegek és néhány dekás törpeharcsák horgászatára rendezkedtem be, nem pedig több kilós pontyokkal történő kardozásra, úgyhogy a rendelkezésre álló cuccaimból próbáltam valami hevenyészett pontyozó felszerelést alkotni, ám végül úgy döntöttem, túl rizikós ez a módszer. Maradtam annál, amit nagy biztonsággal tudok végrehajtani, és nem mentem bele a pontyozásba.
SG: Pontytelepítés után nem pontyra horgászni elég nagy merészség! Mondjuk, így utólag bebizonyosodott, hogy jól döntöttél, de gondolom, a versenyen volt pár izzasztó perced a potykák miatt.
TGY: Finoman fogalmaztál a pontyokat tekintve. Az első fordulóban kihúztam az A1-es helyet, ami ugye szélső helyként előrevetítette a pontyözönt. Szerencsémre az A2-esen olyan versenyző ült, aki pontyozásra adta a fejét, és nem nagyon engedte tovább a halakat. A szektor belsejében így nem tudtak nagy mennyiségű potykát fogni még azok sem, akik erre tették fel a taktikájukat. Én szedegettem a keszegeket, törpéket, és a jó néhány megakasztott pontyból kettőt is sikeresen kifárasztottam.
Végül 9.600 grammal szektor kettes lettem, ami kezdésnek nem volt rossz. Annak ellenére, hogy ponttyal nyerték a szektort (Pausits Imre, 27.330 gramm!), nem gondolkodtam a horgászatán a következő napokon sem, mert láttam, hogy a csapatban mozgó frissen betelepített ponty nem egyenletesen volt jelen a pályán. Maradtam a kiegyensúlyozottabb eredménnyel kecsegtető keszegezésnél, törpézésnél.
A többi két fordulón sikerült nyernem a szektoromat, és négy ponttal végül a versenyen is első lettem. Ez a legfényesebb bizonyítéka annak, amit vallok: mindegy mit fogok, csak teljen a szák!
SG: Versenyzőként tudom, hogy a versenyidő pontos beosztása nagyon fontos. Milyen időbeosztással, milyen taktikával vágtál neki a versenynek?
TGY: Az eddig elmondottakból egyértelmű, hogy a pontyot el szerettem volna kerülni, vagy legalábbis nem erőltettem a horgászatát. Etetőanyagot tekintve nem variáltam túl a dolgokat, bekevertem azt a keszeges etetőanyagot, amelyet szeretek itt használni. Inkább az élő csali felhasználással próbáltam meg szelektálni a halakat.
Alapvetően rakós botra készültem 10-11 méteres hosszban, és erre dobtam be az alapozásomat is, amely csak kajából állt, illetve később kizárólag földes szúnyoggal tartottam helyben a dévéreket. A másik módszerem a spiccbotozás volt, amire szintén bealapoztam, ám oda csontival, kukoricával, kenderrel dúsított etetőanyagot dobtam. Ezen a törpeharcsákat céloztam meg, és ha eltűnt előlem a keszeg, akkor váltottam ide direkt bottal. Erről nagyon jó tempóban lehetett fogni a szúrós kis ördögöket. Ezt a módszert azonban már csak akkor erőltettem, ha a keszegfogás teljesen reménytelenné vált.
SG: Milyen technikával, milyen felszereléssel sikerült leginkább a halakat kapásra bírni?
TGY: A rakós boton leheletfinom keszeges szerelékkel pecáztam. 0,9 mm-es gumi, 1,5-2 grammos úszók, 0,08 mm-es előkék és 18-as, pici horgok voltak a top szetteken. Kizárólag a dévérek horgászatához használtam a rakós botot, illetve a beugró pontyokat próbáltam meg - nem túl nagy sikerrel - partra kényszeríteni. Törpeharcsázáshoz 7 méteres spiccbotot használtam, amelyen 4 grammos úszó és 10-12-es horog volt. Ezzel a törpéket szedegettem, ami nem igényelte a finomkodást.
SG: Nem szívesen kérdezek konkrét etetőanyag receptet, ezért most sem kérem, hogy állíts össze egy olyan keveréket, amellyel nyertél, csupán azt kérem, írd le a csalogatóanyagaid jellemző vonásait.
Kizárólag a jól bevált keszeges keverékemet készítettem el a fordulókra, szerintem nagyobb hangsúly volt a föld és az élő csali felhasználásán, mint a kaján. Az etetőanyag csak az elején kellett ahhoz, hogy a horgászhelyemre csábítsam a keszegeket, később ezek helyben tartásához már földes szúnyogot használtam. A törpézésnél pedig az etetőanyag csak amolyan hordozóanyagként szolgált, amivel bevihettem a kellő mennyiségű csontit, szemest.
SG: Az etetőanyagon kívül milyen élő csalik és milyen szemes anyagok kerültek előtérbe?
A keszegeknek kizárólag szúnyoglárvát juttattam a vízbe, amit földbe kevertem, csalinak pedig 3-4 szál tűzőszúnyog került az aprócska horogra. A törpeharcsázáshoz kis híján mindent beletettem a kajámba, ami nálam volt. Csontkukac, vágott giliszta, kukorica, búza, kender, egyszóval minden, ami ehető. A csali tekintetében a törpék a 3-4 csontit preferálták leginkább.
SG: Ez a nagyszerű eredmény ismét jogot biztosít számodra, hogy a jövő évi Veterán válogatott tagja legyél. Az utóbbi években alig hallani olyan vb-ről, ahonnan ne hoztatok volna el érmeket. Megosztanád az olvasókkal, hogy milyen eredményeket értetek el az utóbbi években e szakágban?
TGY: Idén 3. alkalommal voltam tagja a csapatnak. 2013-ban Boszniában a válogatott a 4. helyen végzett, míg én szintén 4. lettem egyéniben. Egy évre rá Rómában a csapat harmadik lett, míg idén Portugáliában már ezüstérmet szereztünk. A jövő évi, Csehországban megrendezésre kerülő vb-n ismét nagy reményekkel indulunk, és mivel a pálya közel van, bőven lesz lehetőségünk tréningezni rajta. A végső csapatösszeállítás is ott, helyben fog eldőlni, hiszen a szövetségi kapitány válogatóversenyt hirdetett a kerettagok között, hogy a lehető legerősebb összeállításban indulhassunk.
SG: Igazán impozáns eredmények ezek, és biztos vagyok abban, hogy a jövőben sem adjátok alább! Ehhez kívánok sok sikert és jó egészséget! Köszönöm szépen a beszélgetést.
Írta: Sipos Gábor
Képek: MOHOSZ OVHB
