Sok dolgot tudnék mondani, ha megkérdeznék tőlem, miért is horgászom. Maga a klaviatúra se bírná ki, ha egyesével mindet végig ütném rajta. Épp ezért úgy gondolom, talán saját gondolataimat szeretem benne a legjobban. A gondolatokat, amik elözönlik az agyamat, amint a vízpartra érek, ahogy rövid időre újra élvezhetem a csendet és a nyugalmat.
Az élet szépsége annak folyamatosságában és körforgásában keresendő. Hogy felkel a nap, megannyi csodát megmutat, lassan alábukik, és egy teljesen új világ tárul elénk, egy titokzatos, új világ. Az ősz is sokban hasonlít a naplementéhez. A természet üde zöld viselete lassan kifakul, aláhullik, és egy új, kihívásokban gazdag korszak veszi kezdetét. Rövidülnek a nappalok, egyre hűvösebb az idő. A békés halak kapókedve is csökken. Szép lassan megindulnak a vermelőhelyek felé.
Beköszönt a jó csukás időszak. amit egyszerűen imádok. Sose fogok sokat, nagyokról meg még csak fényképet láttam. Gondosan ügyelek rá, hogy kizárólag faágak, gyökerek, kövek téphessenek meg, halba véletlenül sem akadok. A nap végére már nagyon fáj a lábam, ki van már a vállam is. És szinte biztos, hogy sikít a pénztárcám, hogy már megint mit műveltem. De valahogy mégis imádom.
Megrögzött finomszerelékes békéshal-horgászként hozzászoktam a már-már irreálisan sok felszerelés hurcolásához. Botok, orsók, láda, vödrök, ilyen táska, olyan táska, ilyen etetők, olyan aromák és csalik egész tárháza. Több órás pakolászás a horgászat megkezdése előtt és után. Szitkozódás és megannyi fogadalom, hogy ilyen többet nem lesz. Persze ez olyan, mint a félvállról vett újévi fogadalmak. Hangzatosak.
Most egy táska, egy bot, egy orsó. Az a kevés csali, ami nekem kell, és ami van, elfér két kis dobozban. És elhihetitek, nincs olyan, hogy összeakadnak a horgok!
A vízparton merengve bóklászok. Elcsodálkozom és eltűnődöm minden apróságon. Élvezem a csendet és nyugalmat. Ha úgy érzem, esélyem van, dobok párat, majd szép lassan továbbállok. Figyelek és elmélkedek, ami persze néha egymás rovására megy. Így vannak esetek, hogy igencsak a talaj közelébe kerülök egy-egy kiálló gyökérrel való összeakadás miatt.
Hosszú kilométerek, gyorsan elröppenő órák, megannyi élmény kísér végig utamon, de nem bánom. Hébe-hóba még egy-egy halat is fogok. Mint mondottam, ők ugyan nem nagyok, ám mégis minden alkalom igazi örömünnep számomra.
A horgászat szerves része a fogás öröme. De nem kizárólagos célja. A természet annyi csodát rejt! És bizony kis országunk igen gazdag élővilággal rendelkezik. Érdemes néha a hátunk mögött elterülő bozótost is érdeklődve, nem feltétlenül egy rosszkedvű kóbor kutyára számítva kémlelni. Számos virággal, gombával, színes kismadárral találkozhatunk.
Itt van az ősz, itt van újra! Élvezzük hát az új csodákat!
Írta: Futó Márton (marci88)
Képek: Futó Márton (marci88)
