Minden évben június első napjaiban csodás jelenség zajlik a Bodrog folyón, majd nagyjából másfél-két héttel később a Tiszán is megismétlődik a tünemény. A kérészek násza gyönyörű természeti csoda, ami minden élőlény figyelmét felkelti. A halak és a madarak is alaposan megszedik a vámot a röpke életű, sután röpködő rovarokból. Az ember is megjelenik a színen: amíg a vízitúrázók, sétahajón kirándulók csak megfigyelni jönnek, addig mi, horgászok a felszínen önfeledten táplálkozó halak közül szeretnénk megcsípni egyet-egyet.
Nem könnyű ez a feladat. Eleve az időpontot is nagyon nehéz megjósolni, hiszen a kérészek nincsenek naptárhoz kötve. Az egyetlen segítségünk az lehet, ha figyeljük a fórumokat, közösségi oldalakat, hogy nem kezdődött-e már meg valahol a rajzás. Illetve érdemes barátainkkal egyeztetnünk, akik a folyó lentebbi szakaszán horgásznak, hiszen a virágzás délen mindig hamarabb kezdődik, így lehet előjelezni nagyjából, hogy mikor várható egy adott szakaszon a virágzás.
Az eddigi évekre visszatekintve felénk, a Bodrogon június 3. körül volt főrepülés, a Tiszán pedig június közepe tájékán. Idén azonban a hirtelen felmelegedés miatt sokkal hamarabb beindultak. Május 29-én elrepült a Bodrogon a kérész, így tudtuk, hogy a Tiszán sem fognak sokáig váratni magukra. Így is lett, a tokaji szakaszon gyakorlatilag június 8-12 között zajlott le a horgászati értelemben jónak tekinthető tiszavirágzás. Persze egy-két eltévedt egyed még napokkal később is repült, de azok már nem tudták koncentrálni a halakat.
Kérészeket már 2-3 nappal az említett időpontok előtt is lehetett látni, de az a néhány rovar még csak elszórtan, látszólag céltalanul repkedett a hatalmas folyón. Ezek az egyedek az előhírnökei a későbbi nagyobb számú rajzásnak. Jelenlétüknek köszönhetően tudatosan jártuk a folyót esténként, számítva rá, hogy előbb-utóbb megtörténik, aminek meg kell történnie, és talán elcsíphetjük a fő repülést.
A Bodrogon rendszerint a fő repülés egy nap alatt lezajlik, így maximum 1-2 nap adódik felszíni horgászatra. Idén sikerült feleségemmel elkapnunk a legintenzívebb repülést. A kérészek ezrével táncoltak a lassú Bodrog folyó hátán. Sajnos mivel elképesztő mennyiségű rovar gyűlt össze egy adott folyószakaszon, nagyon nehéz volt halat fognunk.
A halak szemlátomást felálltak a virágzásra, de nagyon kevés esélyünk volt arra, hogy a tengernyi valódi rovar közül pont a mi utánzatunkat fogja meg valami. A délutáni órákban csak Manónak sikerült egy balint becsapnia. A kora esti órákban azonban – ahogy fogytak a rovarok – egyre több kapást tudtunk elérni.
Teljes sötétedésig legyeztünk és pergettünk. Ennek meg is lett az eredménye, hiszen gyönyörű jászkeszegeket tudtunk becsapni a fényváltás ideje alatt. Érdemes kérészrepüléskor megvárni a teljes sötétséget, hiszen a folyó felszíne tele van még az elhullott rovarok tetemeivel, és a halak gyakran még éjszaka is csipegetik a sodródó ínyencfalatokat a felszínről. Ilyenkor még a legóvatosabb halakat is könnyebb becsapni.
A Bodrogi virágzás olyan gyorsan lezajlott, amilyen hirtelen kezdődött. Csupán egy jó horgásznapunk volt feleségemmel, de a csodás jászok ás balinok felejthetetlenné tették azt az egy estét.
A Tiszán az első erősebb repülésre 8-án, pénteken került sor. Munka után barátommal, Rolival szálltunk vízre. A rekkenő kánikulában délután még lehorgonyoztunk két akadón és plasztik csalikkal megpróbáltunk süllőt fogni – ami sikerült is.
Ám a gumihalazás nem sokáig kötött le minket, hiszen viszonylag korán, 5-6 óra között megjelentek a kérészek, és úgy tűnt, hogy talán ezúttal többen is lesznek, mint az azt megelőző napokban. A halak is észrevették, hogy több rovar repked, és egyre több és több felszíni szedés, rablás jelezte számunkra, hogy itt az ideje a 8-10 méteres mélység helyett a víztetőn próbálkozni. Előkerültek hát a felszíni wobblerek.
Eleinte kevés sikerrel húzgáltuk csalijainkat, folyamatosan cserélgettünk, illetve váltogattuk a bevontatás sebességét és a csali prezentációját. Első kapásaink a megállított bogárszerű wobblerekre érkeztek, de sajnos megakasztani nem sikerült az óvatos érdeklődőket. A jég végül akkor tört meg, amikor előkerült dobozomból egy barátom által készített, kérész mintázatú mini popper. Ez a kis handmade csali már körülbelül 7 éve nálam van és sok halat adott már nekem virágzás idején. Most sem hagyott cserben…
Rövid idő alatt 5-6 komoly felszíni akció is igazolta, hogy ez a wobbler képes megtéveszteni a legóvatosabb halakat is. Végül három balint tudtam megfogni a kapásokból, és ezek mind a nagyobbak közül valók voltak. A rendkívül erős, harcos ragadozók hatalmas, agresszív rablással ragadták el az apró műcsalit a felszínről. Fantasztikus kapásaink voltak.
Nyolc óra után a kapások megszűntek, így mi is hazafelé vettük az irányt. A következő napon este sajnos nem értem rá, így ki kellett hagynom egy napot. Az azt követő napon azonban újra a Tiszán ringatózva vártuk, hogy kirepüljenek a sárga-fekete rovarok. Ekkor belefutottunk a főrajzásba. Olyan mennyiségű kérész volt a felszínen, hogy vendégeimmel végül úgy döntöttük, csak figyeljük a csodát, hiszen halat fogni nem sikerült.
A következő napon már gyengébben muzsikáltak a kérészek; érezhetően csökkent a számuk. Ismét két vendégemmel vágtunk neki a felszíni pergetésnek. Laci 6 balint „szüretelt” össze az este folyamán. Ezúttal a wake csalik, a felszínt borzoló crank wobblerek arattak. Természetesen ismét hatalmas felszíni rablásokkal robbantak a csalira az őnök.
Az utolsó napon mikor kihajóztunk, még mindig az a kép fogadott minket, hogy a fecskék nagyon alacsonyan repkedtek a folyó felett. Cirkáltak, vadásztak, várták, hogy még az a néhány kérész kirepüljön, amik még az utózöngéjét képzeték az idei virágzásnak. Éreztük, hogy ez az utolsó esélyünk, hogy még alaposan kiélvezzük a balinok vehemens rablásainak hangját és látványát. Titkon abban is bíztam, hogy a Tisza is megajándékoz egy-egy óvatosan szedegető óriás jásszal. Így izgalomtól fűtve vetettem bele magam a felszíni játékba.
A kérészek ezúttal is megjelentek, de már csak néhány kósza példány cirkált kétségbeesve párt keresve a legjobb helyeken. A fecskék is és a halak is hihetetlen pontossággal vadászták le azt a pár rovart, ami előkerült a Tiszából. Az idő előrehaladtával és a szálló rovarok számának csökkenésével egyenes arányban esélyeink is egyre csökkentek.
Végül csak sikerült becsapnom két balint, és ezzel véget is ért az idei virágzás. Erős szél támadt, a közelünkben zivatarok tomboltak, és a rosszra forduló időjárással a kérészek is eltűntek. Egy évet várni kell most rájuk, de jövőre ismét figyelemmel kísérjük majd nászukat. Addig is megmaradnak a képek és videók a csodás zsongó táncukról és a balinok agresszív rablásairól. Édes álmainkban még látjuk, ahogy egy-egy villámgyors őn felrobbantja a vizet a wobblerünk alatt.
Fotók: Szalainé Rónavölgyi Edina, Lengyel Roland és Szalai Gábor László
