A horgászatról és azon belül a pergetésről ódákat lehetne zengeni, végigzongorázva a műfaj sajátosságait, boncolgatva a műcsalik típusai szerint szétágazó módszereket, megosztva a személyes élményeket. Mindezek helyett dióhéjban foglaltam össze impresszióimat szenvedélyemről, melyet szeretett folyómon, a Tiszán gyakorolhatok.
Mai rohanó világunkban igazi felüdülés kiszakadni az állandó mókuskerékből és venni egy mély lélegzetet a természet lágy ölén. Ez a lélegzetvétel feltölti az embert, megnyugtatja, ha rövid időre is, de visszavezeti az „ősi”, ösztönös állapotokhoz.
Így van ez akkor is, ha horgászbottal a kézben a folyó partját járjuk. Ha csak kevés idő áll rendelkezésünkre, akkor is érdemes kikapcsolódni a víz mellett. Manapság ha a horgászatról beszélünk, a feltöltődés egyenértékű szempont a halfogással. Ha időszűkében vagyunk, talán leginkább a pergetés az optimális horgászmódszer, hiszen akár fél óra alatt is „dobhatunk párat”. A szabadidő karcsúsága miatt is választottam a horgászat e válfaját. Jöhet eső vagy hóesés, egy pergető bottal és egy könnyű táskával a kézben csodálatos élményeket szerezhetünk önmagunknak.
Ebben az esztendőben a plasztik csalis pergetés előnyt élvezett nálam, ezért legutóbbi bevetéseimre is különféle színű twisterekkel készültem. Tapasztalataim szerint elég fogósak a kisebb méretű, 5-6 cm-es gumik, melyekhez a víz mélységéhez és a sodrás sebességéhez igazodva kell jigfejes horgot vagy cheburaskás ólomfejet választani. Természetesen kísérletezni, az eddigi tudást tökéletesíteni mindig szükséges.
Évek óta pergetek a Tiszán, hol több, hol kevesebb sikerrel. Nagy öröm ért, mikor sikerült megfognom e módszerrel első harcsámat.
Soha nem pergettem kimondottan a nagy bajszosra, ezúttal sem harcsára utaztam, végül mégis e csúcsragadozó hörpintette be a sárga színű twistert. Természetesen a „pakliban benne volt” ennek a lehetősége is, mivel a fenék felett lassan, szakaszosan vontatott plasztik csali felkeltheti a folyami harcsa figyelmét is.
E fogás alkalmával is időszűkében voltam. Munka után siettem le a folyóhoz (nagy szerencsémre kb. száz méterre lakom tőle), így a fényváltás áldásos pillanatait sikerült elcsípnem. Ilyen esetekben csónak nélkül marad partról a pergetés lineáris fajtája, amikor is a bevontatás sebességével játszva sarkallom kapásra a ragadozókat.
A partról való pergetés sikeressége szempontjából is nagyon fontos a vízállás, hiszen tapasztalataim szerint áradó víznél megpezsdül a felszín alatti élet. Sokkal több rablást láthatunk ebben az időszakban. Ezek a rohamok zömében balinoktól jönnek, akik mohón vetik rá magukat a küszök rajára úgy, hogy az áldozatok sokszor a vízből kirepülve menekülnek tovább. Ilyen esetekben régebben sokszor visszaváltottam körforgóra vagy kevésbé elmerülő wobblerekre és jól „meghúzgáltam” a bokrok alját vagy a kövezés szélét. Mostanában nem cserélem a twistert, illetve az apró gumihalat, hanem továbbra is azzal célzom a mélyebb vizeket. De ez nem zárja ki az őnfogás lehetőségét, sőt vízközt gyakran rámennek a plasztikra. A legtöbb balinomat zöldes színű gumival sikerült lépre csalnom.
Leírom őszintén, hogy szeretem a magyar vizek halaiból készített gasztromómiai csodákat a tiszai halászlétől a sörtésztában sült csukáig, mégis megfogott halaim zömét visszaengedem a folyóba. A halászat végleges megszüntetésével nem kell látnunk a Tiszán a háló által megfojtott és a „halász” által eldobált döglött márnákat vagy süllőket csorogni a hullámok hátán. Már csak a megmaradó orvhalászokat kell visszaszorítani, és jöhet a horgászok még szigorúbb ellenőrzése, hogy ne lehessen mérték nélkül elhordani mindent, majd a kormoránok kiszorítására célzott lépések, a környezetszennyezés, a vízparti szemetelés visszaszorítása, végül pedig a Közép- és Alsó-Tisza vízszintjének oly módon való szakszerű szabályozása, hogy Kisköre alatt is teljes mértékben ideális vízállások uralkodjanak az őshonos halfajok ívási idejében. Ha ezek irányában is pozitív fejlemények következnek be, akkor a „valaha volt legmagyarabb folyó” horgászati szempontból lekörözheti, pl. az Ebro vagy a Pó folyót.
Szerencsére az elmúlt években egyre komolyabban ellenőrzik a rendőrök (vízről és partról is) a horgászokat a szőke folyó e tájain is, de ez már egy másik írás témája lehetne.
Visszatérve a pergetett örömökhöz: partról hosszabb, csónakból rövidebb pálcával horgászom. Ennek a magyarázata nyilván mindenki számára egyértelmű: a partszéli bokrok és a kövezés mentén való horgászat sokkal kényelmesebb a hosszabb bottal (2,7 m feletti), míg a csónakban célszerűbb a rövidebb bot. A víz hátán pergetve sokkal hatékonyabb lehet a pergetés, amit az ideálisnak tűnő helyek jobb megközelíthetősége is biztosít. Természetesen ehhez nem elég fél óra.
Sánta László (mayfly)
