9 – ez egy olyan szám, ami meglehetősen ritka… pláne ha olyan környezetben hangzik el, hogy ennyi harcsa járt ideiglenesen a csónakban 1 este!
Akik olvasgatják ezt a sorozatot, azoknak már nem lesz meglepő a cikk kezdése: az időjárás! Vicces lenne, ha időnként szerencsénk lenne, de zömében nem ez történik. Itt a folyón a tökéletes árhullám, és mennénk kézzel-lábbal harcsára pergetni, de folyamatosan csak az esővel szívunk.
Mindenesetre azért így is sikerült kijutnunk sokszor a vízre, és jó pár bajszos tiszteletét tette a csónakban az áradás folyamán. Mi se gondoltuk volna, hogy a rekordot döntő horgászestére egészen az apadásig várni kellett! Már feladni készültünk a módszert, de mivel épp aznap nem esett, úgy döntöttünk, kimegyünk pár órára, aztán ha nincs semmi, akkor húúúúúzáshaza! :D
Általában így szokott ez minden alkalommal kezdődni, kitűzzük az éjfél-hajnali 1 óra közötti sávot, aztán ha nagyon szar, akkor hamarabb, ha van bármi érdemleges, akkor később fejezzük be a pecát. Amikor kiértünk, szembesültünk vele, hogy a vízszint már drasztikusan leesett, és az a szint, ami hetekig tartott, már a múlté. A víz azonban kellően gyors volt még, illetve zavaros, valamint a hőmérséklete is tökéletes volt ehhez a módszerhez: 21 Celsius.
Miért fontosak ezek a paraméterek? (Szerintünk!!!) Talán azért – kezdve a végéről –, mert minél melegebb a víz, a harcsának annál gyorsabb az emésztése – egyszerű kémia. Ha kellően zavaros, az elaltatja a harcsa gyanakvását, túl sok „zaj” sodródik a vízben, így nehezebben érzékel talán minket. A „minket” alatt a csónakot kell érteni, mert kétségem nincs afelől, hogy tükörvíznél és kis sodrásnál egy sok-sok szenzorral felszerelt harcsa érzi, hogy valami nagy ott van, ami zömében nem tetszik neki. Minél több a „zaj”, a homokszemcsék, az uszadék, a sodrás zaja, annál több az, ami elrejt minket. Végül a hármasból a sodrás ereje maradt, ami csupán azért fontos, mert a táplálékhalak (küsz, keszegfélék, domik, kis balinok) se hülyék. Nem maradnak benn az erőteljes sodrásban folyamatosan energiát használva a helyben maradásért is. Kihúznak a szélekre, bármilyen tereptárgy mögé bújva. Ez szerintem szimplán fizika, valamint az ösztön. Az ember se hülye az esetek nagy többségében, ha viharos erejű szél fúj, beállunk valaminek a takarásába. Ugyanezt teszik a halak is. Tehát ha a harcsa enni szeretne, mert már megemésztette a korábban fogyasztott menüt, akkor a bal vagy a jobb parton tudjuk őket megfogni.
Egy gondolatot megér még a bal vagy a jobb part kérdése. Melyiket válasszuk? Ezt legjobban hallgatózással lehetne eldönteni, már ha elég aktívak a harcsák. Amelyik oldalon több harcsát hallunk, azt dobjuk. De ha nem eléggé aktívak a harik, akkor is dönteni kellene… Egyik döntési lehetőség: mély vagy sekély oldal? A külső ívek általában mélyek, a belső oldal sokkal sekélyebb. Bármelyik adhat harcsát, 40 cm mély vízből is fogtam már 9-es harit. Hogy fért el ott??? A fene se tudja, de ott volt.
Ha nem a mély/sekély alapján döntünk, akkor jön a sötét vagy világos oldal. Világít-e a Hold, és ha igen, melyik oldalt világítja? Ebből lesz egy sötét vagy világos partoldal, amiből általában a sötét oldalt választjuk. Ez elméletben nagyon szép, de ez a horgászat, amiről ez a cikk és kisfilm szól, totál áthúzgált minden korábbi harcsás tapasztalatunkat! :D Olyan erős holdfény volt, hogy árnyékunk volt a vízen! Ennek ellenére fogtunk harcsát, 9-et! KILENCET! Nem tudom nagyobb betűkkel írni, de ez nagyon nagy szám ám!
Ne hasonlítsuk össze a pontyokkal, amit egy tavon foghatunk 1 nap alatt, mert ez „más kávéház” :D. Itt, ami a legbiztosabb, az a NULLA. Innen indul minden esti harcsázás, és a nagy többsége így is zárul. Ha van egy komolyabb durranás, esetleg csalira ráfordulás, talán még meg is üti a wobblert, csak elhibázza, már örülni kell, mert volt esemény! Igen, mert ezt a módszert eseményben mérjük, nem halban. Így azért könnyebb a nullától eltérő számot produkálni. Bár ezen az estén nekem csak eseményeim voltak, halam 1 darab sem, ennek okáról kicsit később…
Itt érdemes kicsi kitérőt tenni a horgok világába, ugyanis nem egy kérdést kaptunk ezzel kapcsolatban. „Fekete” horog, gyári, vagy cserélni kell? Mire kell figyelni? A wobblerek szerves részét képezik a horgok, bár a kapcsolatot közöttük csak a kulcskarika biztosítja. Azonban hiába a legjobb wobbler, ha nem megfelelő horoggal van ellátva. Ez utóbbi mondatrészt kicsit kibontjuk, hogy mik lehetnek a hibák: gyenge, nehéz, nagy vagy épp kicsi. Az alábbi képen látszik 3 kiváló horog, de nem mindegy, hogy melyiket melyik wobblerre tesszük fel.
A fenti képen balról jobbra haladva: Gamakatsu, VMC, Owner. Miért van a horog súlynak jelentősége? Szerintem kétségkívül az egyik legjobb wobbleres horog harcsára az Owner ST66TN típus 6-os méretben. Ha egy ilyen horgot felteszek egy Predatek wobblerre vagy egy Rapala J13-ra, tökéletesen elvan rajta, teszi a dolgát (remélem). Azonban ha egy ilyen vadölő horgot egy olyan wobblerre akarunk felerőszakolni, ami mindössze 7 gramm, akkor ne csodálkozzunk, ha lebutul tőle. Persze van, amikor nem számít, és leveri a beeső wobblert a harcsa, de azért ez sokkal ritkább, mint az, hogy a húzottat követi, majd támadja. Ilyenkor fontos a csali jó mozgása. A buta csalit csak megnézi és otthagyja, míg egy jól táncoló wobblert megnéz és talán le is ver.
Van olyan, hogy az ember elkapja a fonalat, és minden működik. Nekem is volt ilyen pár éve, amikor zsinórban 5 harcsát fogtam, amiből az ötödikre azt hittem, akadó, és kinyitottam a felkapókart, hogy be ne szakadjon, és úgy motoroztunk vissza. Csak épp az „akadó” úszott a Tisza közepe felé, nem értük utol, csak max. motorerővel. Egy 9-10-es harcsa volt a bűnös! :D
Na, Petinek ez volt az az este! Minden összeállt neki és kedvezett az ő dobási precizitásához. Ugyanis az apadással leesett a vízszint, és azok a bokrok, amik eddig víz alatt voltak, most kiemelkedtek a vízből, így kinyílt alattuk egy sáv, ahova be kellett dobni. Nem ímmel-ámmal, hanem be… mélyen be a bokrok alá. Nekem ez nem ment, mert sose próbáltam, míg Petinek ez sima csuklógyakorlat volt. Ő fogott harcsát, én nem. Újabb tanulság. Nem szégyen tanulni, pláne nem egy világbajnoki ezüstérmes versenyhorgásztól! Ezzel legalább 4-5 harcsát fogott úgy, hogy én a peremre dobott felső dobással nem fogtam, míg ő bevágta a bokor alá, és már fárasztott is.
A harcsák is partnerek voltak ezen az estén! Van, hogy ha csak odakoppan valami a csónakban, és már el is húznak a harcsák úgy, hogy 5-500 méterre semmit nem lehet utána fogni. Na, ekkor lesz@rtak mindent! Motoroztam felfele, vissza a jónak gondolt terület tetejéhez, hogy kezdjük a csorgást, amikor Peti nem várt, és eldobta a wobblert! Beesett… várt 1-2 másodpercet, megtekerte, hogy elkezdje bevontatni, majd bevágott! Horgon volt a harcsa! Mindez szintén benne van a filmben. Ezen az estén ezt háromszor adta elő. Elektromos motor zaja mellett, benzinmotor zaja mellett. Ezeknél a halaknál elég volt szélre dobni, nem kellett „varázsolni”. Mondtam is neki, hogy nekem az egyik kezem foglalt volt, így esélytelen voltam. Szokták mondani, aki alul ül a csónakban, előnyben van, mert elsőre dobhat… Hát, van kivétel.
Mondhatnánk, hogy irigykedtem, hogy én nem fogtam, de sokszor megfogalmaztuk már, hogy ez a módszer közös horgászat. Ha nincs, aki irányítsa a csónakot, a másik se tud dobni, fogni. Volt, hogy egy helyben tartottam a motorral a csónakot, ameddig Peti dobott és levett egy akadóról egy harcsát. A víz elvitt volna minket és nem tudta volna készer-háromszor megdobni azt a helyet. Közös munka! De nekem nagyon nagy tapasztalat volt az alsó kezes dobások fontossága!
Végül következzen a film, amiben meg van örökítve ez az este!
Megköszönöm, ha tesztek a filmre egy YouTube like-ot! Talán eléri az 1000-et a like-ok száma!
Takács Péter
