Manapság számtalan írást lehet olvasni óriási halakról, izgalmas fárasztásokról és pár óra alatt fogott 100 kg-nyi zsákmányról. Aki most is ilyenre vágyik, annak e kis beszámoló nem fogja elnyerni a tetszését. Nem leszek álszent, a fent felsoroltakat minden horgász kedveli, köztük én is, de ez a mostani horgászat más volt. És hogy mivel ajándékozott meg a nicki Rába?! Ha érdekel, tarts velem!
Már közel 20 éve horgászom, viszont eddig többnyire állóvizeken hódoltam szenvedélyemnek. 2013 fordulópont volt számomra, mert megismerkedtem a Rába nicki szakaszával, és a tavalyi nyár sem indulhatott másképp.
Abban az évben már harmadik alkalommal jutottam le a folyópartra, ám akkor nagy örömömre velem tartott barátnőm is, aki a profi fotósom is volt. Biciklire pattantunk és mintegy 25 percnyi tekerés után értük el a kiszemelt partszakaszt. Mielőtt belekezdenék a történetbe, pár szóban hadd mutassam be a Rába folyót!
A Rába hazánk harmadik leghosszabb folyója, és a Duna legnagyobb mellékfolyója egyben. Vas megyében mintegy 140 km hosszú vadregényes, legtöbb helyen erdővel határolt szakaszát fedezhetjük fel. Átlagmélysége 3 méter, sóderes, kavicsos, helyenként iszapos aljzattal. Halfaunája rendkívül gazdag. A fogható halak: márna, paduc, domolykó, dévérkeszeg, ponty, balin, süllő, harcsa, csuka, kárász és szinte valamennyi keszegfaj.
A Nicki Műgát feletti rendezett partszakaszon választottam ki egy horgászállást. Az előző kettő itteni horgászatomhoz képest nagy meglepetés ért, mivel a vízszint a megszokotthoz képest másfél méterrel alacsonyabb volt. Már ekkor tudtam, nem lesz egyszerű az aznapi horgászat.
Az etetőanyagot, jól megszokott módon, már otthon elkészítettem, ezzel is időt spórolva magamnak. A keverék 3 kg mézes-szilvás Timár Mixből, 2 kg nehéz kerti földből, 0,5 kg apró kavicsból, 0,5 kg PV1-ből, 1 doboz csemegekukoricából és csontkukacból állt. Ezekből 7-8 nagyméretű, erősen összenyomott és lapított gombócot használtam fel az alapetetéshez, amit a 7 méteres spiccbotom végéhez dobtam. Ezt 20 percenként egy-egy tojásnyi gombóccal egészítettem ki.
A nap folyamán két módszerrel próbálkoztam. Az egyik egy 2,7 méteres lágy pickerbot, amit 35 g-os feederkosárral, egy hármasforgóval és közel 1 méter hosszú, 0,14 mm-es előkével szereltem fel, melyen egy 14-es könnyű horog volt.
A másik egy gerinces, 7 méteres spiccbot volt, amin kétféle szereléket alkalmaztam: egyiket úsztatáshoz (8 g-os Cralusso Golf), a másikat pedig vissza-visszatartva lassan úsztatva vezettem (8 g-os klasszikus lapos úszó). Ezekhez 60 cm-es 0,12 mm-es előkét és 16-os könnyű horgot használtam.
A halakat először a pickerrel vettem üldözőbe. Az első megfogott hal egy vehemens kapással jelentkező bodorka volt, amit még számos apró keszeg követett. Az etetést feederkosárba töltött csontival bolondítottam meg, amit kb. 20-25 percenként dobtam 10 méternyi távolságra, kiakasztott zsinórklipsszel. Így elértem azt, hogy a fenékre süllyedő kosár az alapetetés helyére érkezzen le.
Majd a spiccbotot vettem a kezembe, amivel, bár kevesebb kapásom volt, nagyobb halakat sikerült fognom. Bodorka, nagyméretű küsz (10 dkg), karikakeszeg, domolykó, fenékjáró küllő és szilvaorrú keszeg akadt a horgomra.
A horgászat során rendkívül jól éreztem magam. A táj magával ragadó és a halak sem hagytak unatkozni. Mindenkinek csak ajánlani tudom az ilyen jellegű vadvízi horgászatokat, mikor szinte mindegy, hogy milyen hal akad a horgunkra, a hangulat, a táj, az élővilág teljessé teszi az élményt.
Írta: Incze Tamás
Fotók: Földi Borbála
