Az éjszakai horgászat egy olyan élmény, különösen, ha gazdag fogásban van részünk, amelyet nem lehet szavakkal ecsetelni. Holdfény süt a botokra, megélénkül az erdő éjszakai madár- és kisemlős-világa és nem utolsósorban a vízfelszínt a halak kezdik barázdálni. Ehhez a varázslatos élményhez én rakósbottal jutottam először hozzá, amikor nemcsak a természet vízparti, hanem vízi lakói is elgyönyörködtettek egy gazdag zsákmánnyal. Az ilyen, éjszakai rakósbotos horgászathoz szeretnék egy rövid, általános útmutatót adni.
A vízpartra már késő délután vonuljunk ki, hogy megfelelően elő tudjuk készíteni a terepet. Ez nem jelent mást, mint a láda összes szerelékének felszerelését, valamint az egész éjszaka folyamán a vízbe juttatni kívánt etetőanyag teljes mennyiségének a gondos bekeverését.
Következő lépésként a nagyon pontos mélységmérés és a meder feltérképezése következett. Ilyenkor van csak igazán jelentősége a világosban elvégzett mederalakulat-vizsgálatnak. A botunkra jól látható jelölést kell elhelyezni zsinórjelölő filccel, hogy mindig tudjuk, milyen mélység van pontosan a meghorgászni kívánt helyen. A sötétben nem igazán fogjuk látni, hogy hány centi emelkedik még az úszó antennából a víz felszín fölé. Az igazán erős fényű patronos úszóknál pedig nem igazán látjuk, hogy mennyivel süllyedt az antennánk a víz felszíne alá. Ez így elsőre kicsit furcsának hangzik, pedig igaz. Az egy centis emelős kapást ragyogóan észleljük világosban, de nem igazán fogjuk a koromsötét éjszakában. De ne vágjunk a dolgok elébe, vegyük sorra a szerelék elemeit!
Az éjszakai horgászat talán egyik legfontosabb kelléke a fejlámpa. Ez lehet egy sapkára szerelhető modell, vagy a hagyományos fejpántos kivitel. A újabb típusok sárga fényű izzóval illetve hideg fényt sugárzó ledekkel egyaránt fel vannak szerelve.
Nem árt, ha a botgörgőnket is átállítjuk éjszakai „üzemmódra”. Számomra ez annyit jelentett - mivel a görgőm hengereinek borítása fekete színű -, hogy a jobb láthatóság kedvéért, egy-egy 2 centi széles fényvisszaverő csíkot ragasztottam a függőlegesen álló két görgőszárra. A csíkokat öntapadós fóliából vágtam. A kültéri reklámtáblákon gyakran láthatjuk ezt az anyagot, vagy a láthatósági mellényen is hasonlóval találkozhatunk. A fejlámpánk fényénél a rakós hátratolásakor lesz a segítségünkre ez a kis praktika. Ha valaki akarja, a még kényelmesebb és biztonságosabb hátratolás érdekében, a rakós zárókupakjára is ragaszthat egy keskeny csíkot. Így pontosan láthatjuk, hogy hol jár a botunk vége és hova kell hátratolni.
A rövidítés helyét a bottesten a bottag felett elhelyezett befőttes gumival szoktam megjelölni. Az ötletet Döme Gábortól lestem el, nagyon hasznos kis praktika, hiszen nem kell a botra figyelni fárasztás közben, mert a gumi könnyedén érezhető a tagon. Köszönöm, Gábor!
A szerelékünk úszóját is a megfelelő módon át kell alakítanunk ahhoz, hogy éjszaka is láthatóan jelezze a kapást. Ezt a műveletet kétféleképpen lehet végrehajtani. A vastag antennás úszónk antennacsúcsára egy mindkét végén nyitott csövet húzunk, és a tetejébe csúsztatjuk a világítópatront. Ennél a módszernél számolnunk kell azzal, hogy az antennát a világítópatron teljes hosszával megtoldottuk. A másik lehetséges megoldás az, hogy az antenna helyére csúsztatjuk be a patront. Ekkor kb. ugyanolyan hosszúságú „antennát” kapunk, mint amekkora az eredeti műanyag volt.
A jobb megoldásnak a másodikat tartom, mikor az antenna hossza változatlan marad, mert akkor nem kell plusz söréteket a damilra csíptetni, hogy az eredetivel azonos mértékű bemerülést produkáljon az úszónk. Jómagam a világító patronból fél centimétert hagyok a vízfelszín fölé emelkedni. Ezt azért teszem, mert a csak világítópatronból álló úszóantenna esetében az emelős kapások éjszaka szinte láthatatlanok a szem káprázása miatt. Különösen akkor nem fogjuk észrevenni az emelős kapást, ha úszónk patron antennájából 1 cm vagy még több van a felszín felett. Ha viszont csak egy kis zöld fény töri meg a víztükröt, akkor kitűnően látszik az emelés. A merítős kapást természetesen mindig jól láthatjuk.
Este általában a testesebb halak mozognak, legalábbis ezek kapására számítunk, ezért a jelzőólmunkat - ha egyáltalán teszünk jelzőt - nem célszerű túlzottan kicsire választani, hiszen az antennánk sem túl érzékeny. Válasszuk a jelzőólmot akkora méretűre, hogy ha a hal felemeli a jelző sörétet, akkor a patronból minél nagyobb rész emelkedjen ki! Én általában nem szoktam jelzőt tenni, hiszen a kapások olyan vehemensek, hogy az úszót azonnal oldalra vagy a víz alá rántják.
Elkészült a szerelékünk, most már csak a csalogató anyag pontos bejuttatását kell elvégeznünk. Sikerünk nagymértékben attól függ, hogy mennyire tudjuk a halakat a horgászhelyünkre csalni, illetve folyamatos táplálkozásra bírni. Éjszaka a pontos etetés sokkal nehezebb, még jobban felértékelődik a helyes etetési módszer megválasztása, hiszen szemünket kevésbé használhatjuk a kisebb méretű szemes anyagok vagy élő anyag bejuttatásánál, mint nappali körülmények között.
Az etetést a FOX nagyszerű, spiccre csúsztatható etetőcsészéi nagymértékben segítik, függetlenül attól, hogy milyen állagú és típusú anyagot szeretnénk úszónk köré juttatni. Használata rendkívül egyszerű, a kis fedelek pedig bármelyik csészével használhatók, hiszen azonos méretűek. Így a nélkül tudunk etetési technikát váltani és különböző etetőanyagfajtákat bejuttatni, hogy a csészét le kellene húzni a spiccről. Segítségükkel hajszálpontosan egy helyre etethetünk.
Elméletben felkészültünk az éjszakai horgászatra, a következő részben a fentiekben leírtakat fogjuk alkalmazni, és kilátogatunk az éjszakai vízpartra.
