A vasárnapi ebéd után arra jutottunk, hogy ki kéne menni valahova kergetni a halakat egy kicsit. Egy jó kis keszegezéshez volt leginkább kedvem. A kérdés már csak az volt, hogy hova… Győr a Mosoni-Duna, a Rába és a Rábca torkolatánál fekszik, ezért is hívják a vizek városának. Szerencsés vagyok, mert rengeteg horgászhely van a közelemben. A választásom végül kedvenc csatornámra esett, ahol egy remek délutáni pecában volt részem.
Gyorsan bepakoltam a kocsiba, és irány a vízpart. A jó időnek köszönhetően elég sokan voltak a parton, azonban kedvenc helyem pont szabad volt. A kipakolás után elkezdtem bekeverni a 2 kilogrammnyi dévéres etetőanyagot, amit később csontival gazdagítottam. Amíg állt az etetőanyag, összeraktam a botot és a versenyládát is beállítottam. A vízállás a szokásosnál jóval alacsonyabb volt, mégis a 4 tagos top szettet szereltem fel. A szerelékemen a főzsinór 0,14 mm-es, erre került a fél grammos Perfect úszó. Az előkém 0,12 mm-es volt, amire 14-es méretű, a szokásosnál vastagabb húsú horgot kötöttem fel, mert előző horgászataim során elég sok törpeharcsával volt dolgom.
Az ólmozást a következőképpen állítottam be: a főólmot 20 cm-re helyeztem el a jelzőólomtól és egy 15 cm-es előkét hagytam, aminek a horgára 3 szem csontit fűztem fel. A vízmélység 2 m volt 11 méterben. A csalit közvetlenül a fenéken kínáltam fel. Miután betoltam a szereléket a vízbe kezdődhetett az alapozó etetés, ami 10 gombóc volt. Halfogás szempontjából az alapozó etetés éppen annyira fontos, mint a ráetetés.
Az első jelentkezőre nem kellett sokat várnom, még meg sem töröltem a kezem, máris kiemelkedett az úszóm a vízből - tipikus keszegkapásra vágtam be, majd szákolhattam meg a halat.
Alig kezdtem el a pecát, máris megvolt az első halam. Ezután lőttem az úszóm köré egy jó adag csontit.
A törpeharcsák legnagyobb bánatomra hamar rátaláltak az etetésre. A csalit eredetileg a fenéken kínáltam fel, ám az ötödik törpeharcsa megfogása után betelt a pohár, ezért állítottam a szereléken. Az úszót kb. 80 cm-rel lejjebb húztam és a vízközt próbáltam meg elkerülni ezeket a töpörödött bestiákat. Nem sokat kellett várnom az első kapásra: legnagyobb örömömre egy tenyeres karikakeszeget sikerült fognom az eresztékállítás után. A törpék a fenéken habzsolták az etetőanyagot, de a vízközt a keszegek mozogtak. Amint csökkent kapásaim száma, egy-egy gombóc ráetetést végeztem el. A csontit is folyamatosan lőttem az úszómra, a keszegek pedig folyamatosan jöttek.
A törpéket sikerült elkerülnöm, de csak kisebb keszegek akadtak a horgomra. A három szem csontit ezért gilisztára cseréltem le, hátha sikerül még pár szebbet is akasztanom. Eleinte így is csak a szokásos méretűek jöttek, de aztán beköszönt pár szebb példány is.
A délután nagyon gyorsan eltelt a vízparton, sajnos a munkában nem repül ilyen gyorsan az idő. A horgászattal jó kis hétvégét sikerült zárnom. Végig jó időnk volt, azonban a végére beborult az ég, így szemerkélő esőben kellett összepakolnom a cuccaimat. Hazafelé aztán ránk szakadt az ég - szerencsénk volt, hogy nem a vízparton kapott el bennünket a vihar.
Írta: Horváth Viktor (Vitya)
