Mikor az idő és a nap sugarai már elég melegek és az ég éltető esőzésekkel táplálja a földet, olyankor virágba és rügybe borulnak a fák, a bokrok és a mezők. Dongnak a méhek, ezrével rajzanak, hirdetik, hogy valami elkezdődött. A víz felszínén fürdik a keszeg, már nászkiütésekkel tarkítottak, és alighanem ez egy elég jó időszak a keszegezők számára. Ez a tavasz. Ezúttal egy kellemes, tavaszias rakózásról szóló élménybeszámolót osztanék meg Veletek, amit a kedvenc állóvizemen, az Atkai-holtágon sikerült összehozni.
Kora tavasszal sikerült kijutnom néhány hétvégén spiccbotozni, de az apró bodorkákon és küszökön kívül mást nagyon nem sikerült fognom. Jó ideig elég szeles idők voltak, amik megnehezítették a horgászatot, viszont apám egyik reggel megkérdezte, akarunk-e menni, mert nagyon jó idő volt. Egyből rávágtam, hogy igen, és egy óra alatt már el is készültünk, majd bevágódtunk az autóba és irány a vízpart!
Szerencsére most már kiváló alkalom adódott a rakós botos horgászatra, aminek kifejezetten örültem, hiszen ez az idénynyitó rakós pecám.
Sikerült leülnünk egy jó mély részre, ami talán így tavasszal nem tűnik a legjobb ötletnek, hiszen a halak ilyenkor a hamarabb felmelegedő szélvizeket részesítik előnyben, de gondoltam, teszek egy próbát vele. Hamar kipakoltunk, én is összeállítottam a ládámat, a botomat, majd jöhetett a mélységmérés. Négy méter… azt hiszem ez jó is lesz!
Begyúrtam az etetőanyagomat is, ami a következőkből állt:
- 1 kg Maros Mix pörkölt
- 1 kg Maros Mix vanília
- 0,5 kg pirított kókuszliszt és ugyan ennyi mogyoróliszt
- 2 dl csonti
Felszerelésem:
- 11 m-es rakósbot
- 1,0-1,2-es gumi
- 0,10 mm-es főzsinór
- 0,08 mm-es előke
- 18-as horog
- 2,5 g-os úszó (a mély víz és a küszök miatt)
Ahogy venném ki a fenékmérő ólmot, valahogy mintha leakadtam volna, majd hirtelen megindult oldalra a szerelékem, és mint a gép, úgy vitte valami! Végül gyorsan elengedte. Hamar rájöttem, hogy valószínűleg az a balin mart rá az ólomra, mivel ott parádézott már régóta az orrom előtt, kergetve a küszöket. Valahogy amikor fenékmérő ólom van fenn, úgy tűnik, sikerül összeakaszkodnom a rablókkal. :) Tavaly a tiszai süllő, most meg ez a balingyanús eset…
Az előkészületek után még nem toltam be a botot, kicsit pihentem, ültem a ládán, néztem a vizet, a fákat és elmélkedtem. Szépen dongtak fejem felett a méhek, gondolkoztam, hogy amennyi szép vízre hajló ringlófa van ezen a holtágon, annyi szép amur jár majd csemegézni alájuk, ha beérik a gyümölcs. Alighanem rá fogok próbálni a nyáron egy erősebb cájggal, ringló csalival. :)
Apám már javában horgászott egy érzékeny feederrel és egy 7 m-es spiccel, viszont a halak egyelőre nem díjazták igyekezetét. Végül is vettem egy nagy levegőt és azt mondtam magamban: „Akkor kezdjük el a szezont!”.
Betoltam a botot, majd izgatottan figyeltem úszómat, várva a kapást. Viszonylag hamar jött is az első jelentkező, egy tenyeresnél kicsit kisebb bodorka személyében, ami az előző spiccbotos apróságok és küszök után kicsit biztatóbbnak tűnt. Pinki csalira jött a drágám, majd vissza is küldtem a szerelést és a halat is, hogy terelgesse csak horgomra a szülőket! :)
Jött is hamar a nagyobbja, gyönyörű, pompás pikkelyekkel, szép vörhenyes úszókkal és azokkal a szép szemeivel. Imádom a bodorkákat, mesés hal, ennél már csak a vörösszárnyú keszeg a szebb!
Elég szép halacska volt, már szákérett, pottyant is a haltartóba! Most már tűztem csontit is a pinki mellé, melyre ismét egy bodorka jelentkezett, de ez már az előzőnél is nagyobb volt. Jól, keszegeket megszégyenítő kirohanásokkal húzta a gumit.
Szépen gyűltek halaim a szákban, apám viszont még mindig nem fogott semmit. Igaz, én etettem, Ő meg néha dobott egyetlen gombócot valamerre, hát az eredmény kézzel fogható… vagy inkább pont azzal nem. De azért elküszködött a küszökkel, és molyolt a többi aprósággal, néha-néha kiröptetett egy bodorkát a szerelékével, legalább nem unatkozott, ami már fél siker.
Talán furcsának tűnik, hogy én mellette fogom a halat és még csak nem is segítek neki. Ennyi versenyszellem mindig van kettőnk közt, de azért sokat ellesett már tőlem, viszont nem felejtem el, hogy tőle tanultam a horgászat minden csínját-bínját. :)
Tettem egy próbát a gilisztával is, hátha… Betoltam a botot és kisvártatva, egy nagyobb kapás után hamar izgalomba jöttem! Éreztem, hogy nagy ellenállásba ütköztem, majd a hal oldalra kezdett húzni! Próbáltam trükközni, menteni a menthetőt, de a legjobb tudásom latba vetésével se volt esélyem, a pattanásig feszült 1-es gumival a 8-as előkéről a hal leakadt - szerencsére nem szakadt. Biztos, hogy ponty volt. Apámmal néztünk egymásra szótlanul. Feltettem egy erősebb előkét és az erősebb topot, melyben az 1,2-es gumi volt, majd toltam vissza ismét gilisztával. Sajnos hibát követtem el, lebecsültem a halak erejét. Ismét sikerült megakasztanom egyet, ami megint gép módjára iramodott, és a nyílt víznek fordulva megtépett. Már nem kicsit voltam ideges, hogy habár sejtettem, mi volt, legalább arra lettem volna kíváncsi, mekkora halat is fogtam! Azonnal nekiálltam átszerelni, és 14/12-esre durvítottam a szerelékem (erősebb zsinórom és gumim nem volt). Sajnos aznap nem akasztottam több pontyot, pedig valószínűleg már lett volna esélyem ellenük. Már nem variáltam, maradt így a szerelékem, dobtam ismét pár gombóc etetőt az úszómra - ha már ponty nem jön, legalább keszeget fogjak. Így is lett, elkezdett enni a karikakeszeg. Először csak kisebbeket, majd már egészen nagyokat tudtam fogni, a pontyok eltűntével szépen beérett az etetésem.
Apám egy idő után elkezdett kb. 2-3 m-rel az etetésem fölé dobálni a feederrel, így elcsíphette a „terített asztaltól” távolabb csipegető keszeget is, ami ismét felvidította. Én is megembereltem magam, a végére már szépen jöttek a halaim, amit egy kárásznak látszó, ezüstkárász-szerű, de mindenesetre érdekes formájú hal színesített meg, aminek nagyon megörültem, és nem tudván, hogy az őshonos faj-e, vissza is engedtem.
Már az etetőanyagom is elfogyott, na meg az ételünk is, szóval lassan menni kellett haza, pláne hogy otthon finom kaja várt bennünket! :) Végezetül megemlítem, hogy talán kicsit monoton lenne, ha csak arról írnék, hogy a keszegek jöttek szépen sorban, de az aznapi hangulat nagyon jó volt, köszönhetően a szép időnek, a kellemes virágillatnak meg a szép fogásnak, így a tavaszi merengéseim után ismét képekkel búcsúznék, melyek talán kicsit tükrözik a horgászatom hangulatát. Folyt. köv., majd valamikor…
Szili Dániel (Danius)
