Akik olvasták a „Egy termékbemutató margójára…” c. írásom, amely alapját a Praczu Lajostól kapott levelem adta, azok talán emlékezhetnek rá, hogy a boldog családban élő horgásztársunk 3 leánya is nagy pecás. Apuka sikerein felbuzdulva ők is szívesen veszik üldözőbe pikkelyes barátainkat. Most a gyermekek írtak nekem egy nagyon kedves levelet, amelyet a velük történt egyeztetés után ismét boldogan teszünk közkinccsé. Kedves levelük így kezdődik: „El szeretnénk neked mesélni, hogyan lettünk a „teszthorgászaid” és egyúttal, hogyan csíptünk meg egy második helyet (30 dkg-mal lemaradva) egy horgászversenyen a termékeiddel!”
A történet akkor kezdődött, mikor apukánk elment a debreceni előadásodra. Erről ő írt is neked egy levelet, amely megjelent a Haldorádón. Szóval összegezve: a bemutató után kipróbálta az etetőanyagodat és dugig fogta magát hallal a Kis-Tiszán, majd hirtelen felindultságában megígérte nekünk, hogy a következő alkalommal mi is vele mehetünk pecázni. Így is lett! Apa horgász egyesülete, a Debreceni Csalibutik HE a Balzer Hungáriával közösen kétnapos termékbemutatót, tesztet és nagypapa-unoka horgászversenyt szervezett a Debrecen melletti Amigó-tavon. Ide kaptunk mi is meghívást. Mivel nagypapát technikai okok miatt nem tudtunk vinni, így nekünk megengedték, hogy hárman alkossunk egy csapatot, tekintve, hogy hármunk össz-életkora sincs még 27 év. 2 db 4 m-es és egy 3 m-es spiccbottal, rajta 16-os Trabucco S Force zsinórral, 3 g-os feltolós úszóval (kellett a nagy úszó, mert erős szél volt, nehezen ment nekünk a bedobás) és 12-es Drennan Carbon Feeder horoggal fegyverzett fel minket apa. Csalinak 1-1 doboz izgő-mozgó csontit kaptunk.
A verseny kétórás volt. Az etetőanyagot velünk kevertette apa össze, ami egy zacskó Haldorádó Pelletes Fekete és egy fél zacskó Ponty Piros volt. A szükséges vizet és a CSL Tuning Magyar Betyár hideg vízi aromát apa adagolta hozzá, de a begyúrása már ránk várt. Szépen megfeketítette a kezünket a keveréked, amiért anya egy kicsit morgott, de ahogy elkezdődött a verseny, a sűrű halfogások miatti kézmosásokkal szépen le is ázott rólunk.
Az első 15-20 perc viszonylag eseménytelenül telt. Apukánk azt mondta, biztos a kezdeti dobogás, felhajtás, etetőgombócolás zavarta el a halakat a part közeléből. De aztán csak visszacsábította az orruk őket, mert legnagyobb örömünkre megérkeztek. 5 dkg-tól 50 dkg-ig tudtunk egyedül merítő közelébe halat hozni ezüstkárászok, dévérkeszegek és néhány compó személyében. Összesen 57 darab halat tudtunk megfogni több mint 5 kg összsúlyban!
Mi rettentő jól szórakoztunk és nagyon jól éreztük magunkat. Apa a két óra alatt, amíg körülöttünk segédkezett, szaladgált, fogyott vagy két kilót és azt hajtogatta, hogy ennél a betonozás is könnyebb meló, de amikor meg a kerítést betonozták otthon, akkor meg inkább horgászott volna. Hát, nem mindig értjük a felnőtteket.
Mérlegelés után szépen visszaengedtük a halacskákat, a compóktól meg kívántunk is halkan, végül is ők már majdnem igazi aranyhalak a gyerekek szemében, vagy legalábbis „ezüsthalak”, ha már ilyen éremhez juttattak minket.
Az első helyezett nagypapa és unoka egy szép pontyot és dévért fogott. A mellettük elhelyezett kukában lévő Ponty Piros etetőanyagos zacskód mindenesetre árulkodó volt. Ezt már csak később látta meg apa, mikor a verseny, eredményhirdetés és tombola után még visszamentünk horgászni (mert apa még két kilót le akart fogyni…).
Az etetőanyag bő egyharmada megmaradt - így is kb. 1 kg etetőanyaggal fogtunk 5 kg halat a versenyen. Meg aztán csapatban is jól teljesítettünk, de most a saját házi versenyünkben kellett eldönteni a sorrendet. Még kb. 2-2,5 órát horgásztunk és így a második forduló végeredménye: a családi bajnok én lettem (Luca) 66! db hallal, második a kistesóm, Léna 57 db hallal, a bronzérmes pedig Lili 49 db hallal. Itt már nem mérlegeltünk, csak számoltunk, mert a megfogás után azonnal szabadon engedtük a halacskákat, amik ugyanolyan méretben és összetételben jöttek, mint a versenyen. Szóval kis matematikával (itt is segített apa) 1,5 kg etetőanyaggal, 1 doboz csemegekukoricával fogtunk 4,5 óra alatt közel 18 kg halat és még apa is fogyhatott egy csomót! Csodás nap volt!!!
A gyönyörű napnak egy szakítás vetett véget, mert Lénának sikerült valamilyen jóval nagyobb hallal összeakaszkodnia, és hát a 4 méteres spiccbottal 3 percnél nem bírta tovább a küzdelmet, végül is még csak októberben volt 7 éves. Mivel a verseny alatt is és utána is volt több nagyobb halunk, ami meglépett, apa megígérte, hogy nyárra, mikor megint megyünk a Balatonra (ahol ő legelőszőr találkozott a termékeiddel) kapunk tőle egy-egy 5 méteres spiccbotot, amivel már sikeresebben vehetjük fel a versenyt mind a nagyobb halakkal, mind pedig az ellenfelekkel egy következő horgászversenyen.
Megígérjük, hogy a balatoni élményeinkről is beszámolunk nektek!
Addig is sok szép horgászélmény kívánunk mindenkinek!
Írta: Döme Gábor, Praczu Luca, Lili és Léna
