Egyre több hír érkezett arról, hogy a Nyékvárkony falut átszelő csatornán szépen összeállt a keszeg. Január közepén rászántam magam, és az időjárás viszontagságaival dacolva megpróbáltam becserkészni a halakat. Fontos megemlíteni, hogy az ilyenkor elvermelt halak kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen ha mindent megfelelően csinálunk, bődületes rendet lehet köztük vágni egy-egy horgászat alkalmával. Ezt mindenképpen tartsuk szem előtt és éljünk a mértékletesség erényével!
Amikor elhatározom, hogy horgászni fogok valahol, mindig a taktika felállítása az első. Ezt befolyásolják a helyi viszonyok, az időjárás, a várható halfajok és még rengeteg tényező. Esetünkben egy kb. 1-1,5 m átlagmélységű csatornáról van szó. A vízállás a szokásosnál magasabb. Az eddigi tapasztalataim alapján a bodorka a domináns faj, abból is a tenyeres körüli méret, a választott horgászhely pedig a híd és környéke. A híd tartópillérei mellett, de akár a meder közepén, a híd alatt is lehet számítani kapásokra. Ezen a csatornán általában spiccbottal próbálkozom, azonban a gyűrűs botok azon előnyéről, hogy adott esetben akár hosszú métereket is el tudom engedni a szerelést az etetés alá, nem mondhattam le. De más tényező is a gyűrűs botok mellett szólt. Ha nyílt terepen horgászom, spiccbottal is el tudok érni minden helyet, azonban a hídlábak a híd alatt vannak, olyan területek, ahova csak úsztatva tudom a csalit bejuttatni. Az említett hídlábak a parttól 4-5 m-re találhatóak egy sávban, ezért volt indokolt a 6 m-es bolognai bot használata.
A végszereléket szintén a helyi viszonyokhoz és a várható halfajokhoz kell igazítani. Mivel a vízállás a szokásosnál magasabb volt, az 1,5- 2 g-os kétpontos rögzítésű úszó helyett egy 3 g-os, klasszikus répa alakú bolognai úszót tettem fel. Mint ahogy azt fentebb írtam, főként bodorkára kell számítani. E halfajra jellemző, hogy sokszor a bedobás után beálló szerelékre, a szép lassan besüllyedő csalira vág oda. Ezt a tulajdonságát szépen ki is tudjuk használni, ha a szerelékünket ehhez igazodva állítjuk össze. Az úszó hasznos terhelését jelentő 3 g-ot egyben, 4 sörét formájában helyeztem a zsinórra. Ez a súly az úszót az antenna tövéig süllyesztette be. Ez után egy hármas forgó és egy apró styl ólom következett, melyek együttes súlya az úszót antennaközépig lehúzta. Ez a szerelék nagyon érzékeny mind az emelős, mind az elhúzós kapásokra, azonban esetünkben mégsem ez a legnagyobb előnye. A főzsinór 0,14 mm-es, míg az előke 0,12 mm átmérőjű és 20 cm hosszú volt. Horognak egy vékonyhúsú, kereköblű 18-as számút kötöttem. Az eresztéket érintőre állítottam be. A főólmozást a jelzőólomtól kb. 50 cm-re helyeztem el, tehát kb. félvízen. Így ha a folyamatosan úsztatott szereléket visszatartottam egy kis időre, majd ismét elengedtem, a szerelék ugyanazt produkálta, mint bedobás után. A visszatartáskor a nehéz és egy helyen lévő főólmozás nem emelkedett meg, viszont a jelzőólom az előkével együtt vízközé került - erről tanúskodott az antennaközépig súlyozott úszó antennájának kiemelkedése is. Ezzel a szerelékkel még a leghaltalanabb időben is tudunk kapást kicsikarni, ha bodorkázásról van szó.
Az etetőanyag kérdése télen is rendkívüli fontossággal bír. Én a magam részéről a már sokszor bizonyított Nagy Dévér etetőanyagot kevertem. A pontos recept a követező volt:
- 1 kg Haldorádó FM Nagy Dévér
- 1 kg agyagos föld
- 0,5 deci Aroma Tuning Nagy Dévér
- 0,5 l csonti (élő)
- 1 deci szúnyoglárva (sajnos ilyenkor csak fagyasztott lárvákhoz tudtam hozzájutni)
- fél doboz csemegekukorica
A fagyasztott szúnyoglárva előnye, hogy olcsó, könnyen hozzá lehet jutni és nem kell külön földben előkészíteni, hiszen már úgysem élnek. Bármelyik kisállat-kereskedésben beszerezhetőek. Az általam használt etetőanyag mennyiség egy egész délelőttre bőven elegendő. Néhány alapozó gombóc után lassú, de folyamatos tempóban kell biztosítani az utánpótlást. Az etetőanyaghoz a kukorica felét tettem, a másik felét külön lőttem, mert a nagyobb testű bodorkák és vörösszárnyú keszegek imádják az aláhulló szemeket. Csalinak csontit használtam.
A horgászatot reggel hét órakor kezdtem. Lassú tempóban indult, de egy óra elteltével szépen beindultak a kapások. Először termetesebb vegyes keszegfélék jöttek, majd a második órában megérkeztek a bodorkák is. Onnantól kezdve kapás kapást ért, igazi örömpeca volt. A reggeli -8 Celsius-fokos hőmérséklet a horgászat végére enyhült és megközelítette a fagypontot. Mindent összevetve egy nagyon élvezetes peca volt, soha rosszabb téli horgászatot!
Írta: Rózsa Arnold
Fotók: Bíró György, Bíró Attila
