Egyre több olyan kérdést kapok, hogy egy ismeretlen vízterületen miként érdemes nekiállni a planktonevők horgászatának. A legtöbb vízen, ahol jártam, sokan horgásznak busára, hiszen ezek zöme olyan hely, ahol van bőven utánpótlás ezekből a halakból. No de mi a helyzet az olyan vizekkel, ahol van ugyan busa, de a hely jellegéből adódóan kizárólag a törzsállományra lehet horgászni, mert nincs utánpótlás! Ez nehéz diónak ígérkezett, de a különleges halakról hallott legendák meggyőztek!
Lássuk, mire is gondolok pontosan! Az eddig általam látogatott Duna- vagy éppen Tisza-öblök mind olyan vízterületek, melyek összeköttetésben vannak az élő folyóval. Igazából bármikor (amennyiben a vízállás engedi), bármennyi busa be tud ezekbe úszni, így szinte mindig eredményesen lehet rájuk horgászni. Soha nem tudni, hogy éppen mekkora halak ezek, hiszen a folyóvízben sikeresen szaporodó halak közül akár a 25 dekástól a 25 kilósig bármi felveheti a horgot. Több generáció egyedei alkotják azt a nagy egyedszámú állományt, amelyre mindenkor horgászunk. Nem csoda hát, hogy az ilyen helyek a busázás fellegvárai, mert felfoghatatlanul sok planktonevő tud az ilyen öblökben összegyűlni.
Ahová azonban meghívást kaptam, nagyon nem hasonlít az általam eddig látogatott helyekhez. Ez ugyanis nincs összeköttetésben más vízterületekkel, így kizárólag a benne régóta megtalálható, öreg halakra lehet horgászni, vagy inkább vadászni. Ráadásul ez a vízterület kissé zavaros, sekély, és még szűk is, olyan, mint egy csatorna. Ez nem más, mint az Újszegedi Holt-Maros 3-as számú szakasza.
Rokolya Peti, a Haldorádó Carp Team vezető horgásza hívott meg, aki számos alkalommal horgászott már a Holt-Maros különböző szakaszain, elsősorban pontyra. Az itt töltött napok alatt több alkalommal is felfigyelt a kapitális méretű planktonevőkre, melyek kisebb csoportokban járőröznek fel-alá a holtágban. Ami érdekes, hogy kizárólag nagytestű busákat látott, köztük különleges, színes példányokat is. Peti csapattársa, Kristóf a tavalyi évben már horgászott busákra és fogott belőlük.
Helyszín
A Holt-Maros szakaszai zsilipekkel vannak egymástól elzárva. A 3-as szakasz nagy része lakóövezetben, gyönyörűen rendben tartott parkban található. A part igazán szép, csendes, ráadásul a víz is könnyen megközelíthető, meghorgászható.
No de busázás esetében a partnál sokkal fontosabb, hogy milyen mély a víz, milyenek a mederalakulatok, valamint az, hogy van-e sok apróhal a vízben? Hogy ezek miért fontosak? Azért, mert ezek tudatában lehet az immár sokféle busázó technika közül kiválasztani azt, amely az adott helyen fogós lehet.
Vendéglátómtól megtudtam, hogy a meder nagy részét lágy iszap borítja. A vízmélység maximum 1,5-2 méter, ami vízközt mozgó halak célzott horgászatához nem túl sok. És, ami még egy lapáttal rátesz a nehézségi szintre, az az apróhalak tömkelege! A snecik mellett kisebb-nagyobb keszegfélék szép számmal élnek a vízben, sőt, ami még nagyobb baj, hogy nagyon sok törpeharcsa is él itt. Ezek a halak hidegebb időben nem annyira zavarók, de ilyenkor, nyáron megnehezítik a horgászok dolgát.
Ezek tudatában már le lehet szűkíteni a kört a bevethető módszerek közt!
Megfelelő technika kiválasztása
Az iszapos meder és a nagyon sok apróhal, főleg a törpeharcsák miatt a fenekező módszert kizártam a rendszerből. Bár valószínűleg a sekély vízben a busa lemegy a fenékre, de a törpeharcsák szinte biztos, hogy 2 perc alatt felkötnék magukat a horogra. Emellett könnyen lehet, hogy az iszapba belesüllyedne a gombócunk, így a planktonevő hal számára nem lenne túl vonzó.
Igazából magát az etetőanyagos technikát is alkalmatlannak véltem, mert a sok sneci a finomszemcsés eledelt vízközt darabokra szedné, és ahogy a fenéken a törpeharcsa, úgy vízközt a sneci gabalyodna bele a horgaimba.
No de akkor milyen technika maradt? Nos, az egyetlen csalogatóanyag, amely elég kemény és ellenálló az apróhalak támadásainak, az a busa tabletta. Nyilván ez is húzni fogja a küszöket és a törpeharcsákat is, de valamivel kell horgászni, ha már itt vagyok!
A másik módszer, amely csendessége és visszafogottsága okán jó ötletnek tűnt, az a spiccbotos technika. A meghorgászandó távolság ugyanis nem túl nagy, így igazából kézenfekvő a döntés. Úgy gondoltam, hogy a központosított felkínálás és a szerelék csendes bejuttatása nem fogja annyira vonzani az apróhalakat, ugyanakkor az előbb-utóbb megérkező busát be tudom csapni vele. Ennek oka, hogy ez a módszer és a China Style kaja együtt annyira hatékony, hogy bármely vízterületen vagyunk is, garantált, hogy erre mozdul a busa!
Horgászat
A spiccbotos peca és a tablettás úszós technika jól kiegészítik egymást, hiszen az egyik egy aktív, folyamatos módszer, míg a másik egy statikus, kivárós peca. Az gyorsan kiderült, hogy bármit is dobunk itt be a vízbe, a holtágban élő összes hal meg akarja szerezni azt.
A spiccbotozást 3-4 óráig bírtam, egyszerűen elcsigázott az, hogy folyamatosan kapás volt. Tolták-vonták az úszót, és sajnos minden 10. dobásra fogtam oldalba egy snecit vagy éppen szájba egy törpeharcsát. Ami hab volt a tortán, az, hogy az úszómtól 30 centire fordult egy akkora busa, amitől megijedtem! Az etetőanyag tette a dolgát, de sajnos a milliónyi apróhal nem tette lehetővé a módszer eredményes alkalmazását. Egy idő után el kellett fogadnom, hogy ez nem fog menni!
A másik választott módszerem sem volt teljes siker sztori. Az úszó a tablettás szereléknél is folyamatosan mozgott. Nehéz volt megítélni, hogy csak a tablettát tologatják-e a kishalak, vagy már a horogra is felkötötték magukat. Ez utóbbi azért volt kínos, mert olyan gubancokat csináltak, amelyek után a komplett végszereléket újra kellett kötni. Megmondom férfiasan, hogy túl sok esélyt nem láttam arra, hogy itt, ezen a napon én győztesként fogok kijönni a küzdelemből.
Még a spiccbottal szenvedtem, éppen egy törpeharcsát akasztottam le a horogról, mikor odapillantva az láttam, hogy a tablettás úszó hevesen oldalazik, majd eltűnik. Eddig ilyen nem volt! Odaszaladtam, bevágtam, és szinte felrobbant a víz! Egy sötét színű, nagyméretű planktonevő dobta fel magát a felszínre, majd heves fejrázással igyekezett szabadulni a horogtól. Nyílt vízi fajtársaival ellentétben nem úszott annyira gyorsan, viszont hevesen ragaszkodott a fenékhez. Rövid huzavona után Peti megmerítette a különleges példányt. Nemcsak mérete miatt volt különleges, hanem kinézete miatt is! Fejét ugyanis egy púp tette egyedivé. Gyönyörű fehér busa volt, sötét árnyalattal. Sokat kellett érte küzdeni, de csak beadta a Holt-Maros!
A fogást követően a spiccbotot el is csomagoltam és újabb tablettás szereléket vetettem be. Már késő délutánra járt, amikor egy új helyre dobtam be. Már pakolás közben voltam, mikor az úszó elmerült és nem jött fel többet. Odaszaladtam, akasztottam, és ahogy az előző halnál, felrobbant a víz! Örömöm azonban nem tartott sokáig, mert szemem láttára pattant ki a nagyméretű horog a kemény szájából! Nem hittem el! Persze mondhatnám, hogy hatalmas volt a hal, de egy szemernyivel sem volt nagyobb, mint a már megfogott busa.
Tapasztalatok
A célzott busahorgászat azért is nehéz, mert ha a 10 tényezőből, ami a halfogáshoz kell, csak 1 dolog nincs meg, akkor visszajelzés sincs! Így rendkívül nehéz az előrelépés. Nagyon nehéz olvasni egy könyvet úgy, hogy a betűk nincsenek sorrendben. Ennél a módszernél a visszajelzés pedig egyszerű, vagy fogsz, vagy nem! DE, hogy merre érdemes változtatni, merre kell elmozdulni, azt csak vaktában tudjuk próbálgatni.
Persze, utólag azért lehet olyan következtetéseket levonni, amelyek a következő horgászatnál már hasznosak lehetnek. Nézzük ezeket sorjában!
Apróhalakkal, törpeharcsákkal gazdagon lakott, sekély vizeket kizárólag tablettával, vízközt érdemes meghorgászni! De 100%-os megoldás nincs! Nem lehet kikerülni az egyéb halakat. Nincs rá mód! Türelmesnek kell lenni, csak ez a célravezető.
Az is fontos, hogy akármilyen szűk is egy víz, a busák nem mindenhol szeretnek lenni! Látványos volt, hogy több helyen is láttam nagy halakat fordulni, de kapást elérni kizárólag a túlpart előtt 1 méter távolságban tudtam. Ez nem lehet véletlen! Valamiért a táplálkozó busák ott vonulnak! Ha pedig nem pont előttük kínáljuk fel a kaját, akkor nem is tudjuk őket megfogni.
Biztos vagyok abban is, hogy ezek az öreg, rafinált példányok már nem csaphatók be egykönnyen. Bár természetes ellenségük nem nagyon van, óvatosan közelítik meg a meghorgászott területet. Éppen ezért még pontosabban kell eltalálnunk a felkínálási mélységet, mint egy nagy víztömeg esetén.
Ráadásul ebben a szituációban nincs meg az, mint egy nagy busaraj esetében. Itt nincs táplálékkonkurencia! Szerintem az ilyen méretű halak 2-3 fős csoportokban úsznak. Ha közülük az egyiket megakasztjuk, könnyen lehet, hogy fél napig nem jönnek újabb egyedek arra!
Mindenesetre nagyon tanulságos és izgalmas horgászaton vagyok túl. Olyan körülményekkel találkoztam, amelyekkel azelőtt még nem. Minden helyzetre van megoldás, ez nem is kérdés, ám sok esetben olyan, hogy teljes megfejtés, nem létezik. Annak ellenére, hogy a Holt-Maros e szakasza urbanizált környezetben fekszik, olyan halakat rejteget, melyek becserkészése óriási élmény! Komoly titkokat őriz ez a víz, de azt hiszem, hogy ősszel, amikor a törpeharcsa-állomány már nem lesz ennyire zavaró, érdemes lesz visszatérni! Már most várom!
Írta: Sipos Gábor
Fotó: Putz Tamás
Videó: Bank Bálint
