Régóta dédelgetett vágyam volt egy igazi „urban”, vagyis városi ponty becserkészése, ami nem bizonyult könnyű feladatnak. Egy lakóhelyemhez közeli, mondhatom, vadvízen, ahova sosem telepítettek nagy pontyot, viszont minden lehetőség adott volt, hogy ezt a bakancslistás fogást is behúzzam és büszkén tegyem népes fotóalbumomba. Evés közben jön meg viszont az étvágy, többet is kaptam, mint reméltem ettől a pompás víztől, de lássuk hát a kertvárosi titkokat!
Bevezető:
2015-ben egyetemi éveim során figyelmes lettem egy remek helyre, az Újszegeden található Holt-Marosra. Rögtön megtetszett ez a víz, mely sokak számára kiváló rekreációs hely. Ideális sétálni, futni, kerékpározni, egyszóval kikapcsolódni, de már akkor pontyos szemmel néztem ezt a helyet, és gyorsan világossá is vált, szép halak lakják ezt a több szakaszból álló vízrendszert. Széll Tamás barátommal jó pár estét rászántunk a vízre, ő már akkor több parádés hallal büszkélkedett innen, viszont nekem akkor csak kisebbek jutottak, így hosszabb időre elengedtem a vizet.
Holt-Maros:
A Maros egykori kanyarulatából, amelyet a folyószabályozás során, 1860-ban választottak le, egy több mint 4 km hosszúságú, 10-15 m széles holtág keletkezett. Zöld folyosóként húzódik Újszeged szívében, ahol tekintélyes méretű örökzöldek, nádassal tarkított part, virágok, csend és nyugalom fogadja a látogatót. A természet nem zavartatja magát a városias környezetben: száznegyvenhárom madárfaj, többek között nádi poszáták, törpegém és nádirigó, továbbá mocsári teknősök és kétféle védett bogárfaj egyedei élnek a Holt-Marosnál. A vízmélység 1-2 m között változik, több mint tízféle hal él benne, ezért a horgászok egyik kedvelt célpontja Szegeden belül.
A visszatérés:
Majdnem 10 év telt el, mire visszatértem ide. Ennek okai, hogy mindig volt valami fontosabb projekt, ami jobban hajtott, de persze motoszkált bennem a kíváncsiság megvannak-e még a régi nagy halak, amelyeket képen láttam vagy hallottam róluk legendákat. A visszatérés nem ment könnyen, mert egy gyors peca után – amikor fogtam egy szép, 5 kiló körüli pontyot illetve egy kisebbet – következett egy nem várt műtétem, mely újabb fél év kihagyásra kényszerített itt.
Taktika:
Ezt követően március elején volt az első komolyabb horgászatom itt, és mivel a víz még a 8 fokot is csak karcolta, különösebb elvárásaim nem voltak. Figyeltem a jeleket, kerestem a halakat. Minden apró tolóhullámnak vagy pörsenésnek komoly jelentősége van egy ilyen vízen. Az első horgászatok kisebb halakat adtak. Váltogattam a helyeket és áprilisra úgy éreztem, lassan helyére is kerül a kirakós, és bizony nem tévedtem!
Végszerelék:
Jól bevált inline szerelékeket alkalmaztam, melyek sokszor bizonyítottak, nekem a 100 gramm környéke itt elegendőnek bizonyult. A horogelőke tekintetében többféle is működött, de a Blowback illetve a Blow out tube rig talán a legjobb ide. Spinner riget és Ronnie riget is használtam, de sok kisebb pontyot fogtam velük.
Etetés, csalik:
A koncentrált etetés fontos itt is, de nem kell nagy mennyiség, márciusban körülbelül 2-2 marékkal etettem, később – mikor már jobban felmelegedett a víz – durván 0,5 kg / 2 végszerelék volt az etetett mennyiség. Fontos megjegyezni, hogy az etetés bizonyos mértékig megengedett, erről a helyi horgászrendben olvashattok. Vannak zavaró halak a vízben, mint a különféle fehérhalak, valamint a törpeharcsa, emellett a teknős is megnehezíti az itteni horgászatot.
Csalik tekintetében a Krill Force is működött márciusban, de volt ennél jobb is, mégpedig a Spanyol Mogyoró bojli. Minden vadvízen szépen behúzza a halat, itt sem volt másként. Ez a natúr, hallisztmentes, kicsit csípős csali volt az, melyet etetésre használtam elsősorban, de fogtam vele több szép halat is, viszont ami a top horogcsali volt, az a feltűnő színű Champion Corn balanced bojli 20-as méretben. A sötét színű, iszapos mederben ezt nem tudták figyelmen kívül hagyni a halak, és főleg a darabosabb pontyok vették fel!
Összegzés:
Elmondhatom, tanulságos horgászatok voltak, újra gyermeki izgalom járt át, mikor itt horgásztam és sikerült megfogni azt a halat, amelyet szerettem volna, sőt, sokkal többet, ezért mindig hálás leszek ennek a víznek. Terveim szerint folytatjuk!
Írta: Rokolya Péter
Fotók: Bori Kristóf, Putz Tamás
