Út a bajnoki címhez

Út a bajnoki címhez

Már jó előre lerendeztünk mindent. Asszonyoktól kimenő, szendvics-üdítő bekészítve, kamera, fényképezőgép, zászló, minden a helyén. A szombati híreket hallva nagy várakozással vágtunk neki a közel 420 kilométeres útnak. Figyelve az első nap eredményeit úgy döntöttem, különösen az angol csapatot fogom figyelni. Közülük ketten is esélyesek voltak a bajnoki címre. Megpróbáltam kifigyelni, ők milyen úton próbálnak eljutni a siker kapujába, és mi az a picike különbség, aminek segítségével egyikük át is lépheti ezt a bizonyos kaput. A következőkben az én megfigyeléseimre alapuló beszámolót olvashatja az, aki nem tudott ott lenni, de annak is ajánlom, aki szeretné újra átélni a verseny izgalmait.

Mint a legtöbb versenypálya, a madunicei sem volt egyszerű. A pálya a Vág folyó csatornájára épült, ahol a víz a közeli erőmű „munkarendjétől” függően hol erősen, hol lassabban áramlott. Mivel ezt a szakaszt mesterségesen alakították ki, a csatorna ásását végző gépek néhol egész elképesztő alakú medret ástak. Akadtak helyek, ahol a víz mélysége a folyás irányába folyamatosan csökkent. Aki ilyen helyet kapott, kénytelen volt „hegynek fel” úsztatni. Másoknak az okozott gondot, hogy a horgászhelyen a medertörést nem tudta a limitált bothosszal meghorgászni. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a meder alját iszonyatosan sok kagyló is lakja, akkor bizony nem mindegy, hová is telepítjük a ládát. Kevés kivételtől eltekintve a mezőny - így az angolok is - a szektor bal, azaz a folyásirány szerinti felső oldalához egészen közel állították fel a ládákat. A horgászatukat figyelve nem véletlenül! Így a teljes szektort végig tudták úsztatni. Annyi kockázatot jelentett csupán az elhelyezkedés, hogy ha komolyabb hal van a horgon, és balra tör ki, akkor átlépheti a szektorhatárt. Minden versenyző tudta ezt, így árgus szemmel figyelték/figyeltették, ha szomszédjuk fárasztott. Érdekes volt azonban, hogy az angolok csak a legszükségesebbeket vitték magukkal a horgászhelyre. Első ránézésre rendkívül szerény pakkal vonultak le. Sok versenyző egész horgászboltot pakolt ki maga köré, az angolok nem. Nekem nagyon szimpatikus volt az, milyen egyszerűen, praktikusan, sallangoktól mentesen rendezkedtek be. A láda felállítását követően a meder feltérképezéséhez fogtak. A felkészülési idő nagy részét ezzel töltötte a bajnok is. Szinte centiméterről centiméterre térképezte fel az előtte lévő szakaszt. Minden top szettel elvégezte a pontos ereszték beállítását, majd azt a szereléket vette kézbe, amelyikkel végig tudta úsztatni a helyet. Ezen a szereléken is beállította azt az eresztéket, amelyikkel a horgot végig tudta sodortatni a fenéken. Sokáig játszott azzal, hogy megtalálja azt a mélységet, ahol a horog éppen csak érinti az aljzatot. Ha azt vette észre, hogy az úszó akadót jelez, állított a mélységen. Az akadó alatt itt kagylós zátonyt kellett érteni. Az úsztatáshoz egy 10 grammos klasszikus folyóvízi úszót használt, míg a megállított szerelékhez 40 grammos Cralusso Torpedó került a damilra, de tuning lapka nélkül.

Minden versenyzőnél ott volt. Will Raison-nál 40 grammos méretben
Minden versenyzőnél ott volt. Will Raison-nál 40 grammos méretben

A főólmozást két nagyméretű és egy kisebb gömbólomból álló füzérrel oldotta meg, amit 3 nagyobb söréttel rögzített, majd a főólmozás alá három egyenlő nagyságú sörétből láncszerű ólmozást alakított ki.

A főólmozás nagy tömegű elemei
A főólmozás nagy tömegű elemei
A rögzítéshez használt sörét sem apróság, a horog szintén nem kicsi
A rögzítéshez használt sörét sem apróság, a horog szintén nem kicsi

Will Raison a bot spiccét nem tartotta a víz alá, hanem pár centivel a víz színe fölé emelte. Pont annyira, hogy az úszó még ne emelkedjen ki túlzottan. Ez a bevágásoknál segített neki. Így rendkívül gyorsan, felfelé tudott bevágni. Elmondása szerint ezért is tartja nagyon hatékonynak a magyar találmányt. Ezzel biztos akadást tud elérni. A megállított szerelék főzsinórja 22-es volt, amit maga a 40 grammos Torpedó és a nagytestű márnák indokoltak. Tudta, hogy kevés halra számíthat, így annak, ami a horogra kerül, ki kell jönnie! A horgot is a halak méretéhez igazította, 12-es méretűt kötött fel. A horog formájában semmi különöset nem láttam, de a hegye érdekes volt. A hegykiképzése visszahajlított volt. Az úsztatáshoz használt szereléket hosszú zászlóval, míg a Torpedóval szerelt cejgot ettől lényegesen rövidebbel használta. Az etetőanyaggal a meder feltérképezése után foglalkozott. Hogy pontosan mit kevert, azt nyilván nem tudhatom, de ami biztos: megspékelte bábbal, fullasztott csontival és kukoricával. Az etetőanyag sötét színéből szinte világítottak a sárga szemek. (A víz a verseny ideje alatt rendkívül tiszta volt. Sokan ezzel magyarázták az edzéseken kialakított taktika „kudarcát”. Az edzéseken a víz nem volt ennyire letisztult, a halak bátrabban támadtak az etetésre. A tiszta víz azonban óvatossá tette a pikkelyeseket.) Az etetőanyag mellett földes szúnyogot és ragasztott csontit is készített. A földes szúnyogot nem etetőszúnyogból, hanem nagyméretű tűzőszúnyogból készítette. Az etetést jelző dudaszóra komótosan kezdett az alapozáshoz. Minden angol versenyzőre jellemző volt ez a ritmus. Nem kapkodtak, angolos hidegvérrel dobták a gombócokat a spicctől visszább kb. 40-50 centivel.

A pontos, precíz etetés létkérdés minden versenyen
A pontos, precíz etetés létkérdés minden versenyen

Minden gombóc ugyanazon ív mentén csobbant a vízbe. Az etetőanyagot egyébként nem gyúrták kőkeményre. Gondolom, kellően tapadt így is, de gyorsabban is tudott bontani. Alapozásként 6-8 gombócot vetettek be, majd a poharas top szettet kézbe véve elkezdték a márnáknak szánt ragasztott csontit betologatni. Eddig is ügyelt Will a pontosságra, de ekkor különös gonddal járt el. (Egy eltévedt csonti bomba nagy kárt tud tenni.) Miután betolták a poharat a megfelelő helyre, szinte ráülve a botra, mértani pontossággal ejtették a fehérje dózist a vízbe. A tiszta víz miatt jól láthattuk, ahogy a gombócokat a víz rögtön eltolta a folyás irányába.

Ennyire letisztult a víz
Ennyire letisztult a víz
Ez a versenyző az ivadékokra vadászott. Ha csak ezt adta a hely, erre kellett horgászni
Ez a versenyző az ivadékokra vadászott. Ha csak ezt adta a hely, erre kellett horgászni

Ezzel magyaráztam magamnak, hogy a csontigombócokat nem pont a nehéz etetőanyag gombócok vizet érésének a helyén borította ki. Az etetőanyaghoz képest a kaviccsal nehezített csontik nem voltak elég súlyosak. Már mindenki javában horgászott, mikor az angol csapat szinte minden tagja még a csontigombócokat tologatta.

Különös gonddal bántak a poharas top szettel
Különös gonddal bántak a poharas top szettel

Ennek nagyon nagy jelentőséget tulajdonítottak. A horgászatot a környéken bóklászó halak összeszedegetésével kezdték. Steve Gardnernél figyeltem ennek technikáját. A víz folyási sebességével teljesen megegyezően engedte le a szereléket, egészen addig, míg el nem érte a szektor alsó határát.

Az egyik módszer, úsztatás a szektor aljáig
Az egyik módszer, úsztatás a szektor aljáig

Egy pillanatra sem fékezte. Ha ez nem hozott eredményt, átváltott a fixen megállított szerelékre. Ezzel szinte kiülte a kapást. Ha ez sem segített, újból váltott. A váltások egy részét a segítő mondta be a versenyzőnek. Az angolokat egyébként rengeteg háttérember segítette. Nem csak minden versenyzőre jutott egy, de szektoronként hárman figyelték az ellenfeleket. Rendkívül pontosan dolgoztak. Ha valaki a szektorban halat fogott, máris ment az infó, hogy mit, mekkorát, mivel, milyen csalival.

A másik módszer, kiülni a halat
A másik módszer, kiülni a halat
Ezt a kettőt kellett ügyesen váltogatni
Ezt a kettőt kellett ügyesen váltogatni

Érdekes volt számomra az etetés gondozása. A legritkább esetben ment etetőanyag gombóc a vízbe, inkább a csendesebb megoldást választották, azaz a ragasztott csontit tolták be. Megfigyeltem, hogy bizonyos időközönként a csontigombócokat a rakós táv felére is dobták, a szélvizet pedig földes szúnyoggal szórták. Ez utóbbival a sneciket, apróbb halakat tartották maguk előtt, hogy legyen menekülési útvonal, de a féltávra dobott ragasztott csontira nem igen tudom a magyarázatot. Talán a kijjebb húzódott tenyeres halaknak szánták?

A fárasztásnál mutatkozott meg igazán, miért is tartják Will Raisont Anglia egyik legördöngösebb pontyozójának. A megakasztott termetes márnákat teljes bothosszal húzta, majd ha a hal közelebb ért, rövidített.

Ilyen márnának lehet örülni még akkor is, ha nem Raison fogta
Ilyen márnának lehet örülni még akkor is, ha nem Raison fogta

Ezt követően nem sok esélyt hagyva a fáradó halnak, az első adandó alkalommal alátolta a merítőt. Szavakkal nehéz pontosan visszaadni a technikáját, de a csatolt videóban megtekinthető. Hogy mennyire gyorsan tette mindezt? A verseny utolsó öt percét jelző kürtjelkor akasztott egy márnát. A hal kijött, sőt még arra is volt ideje, hogy újra csalizzon és betolja a rakóst. Apropó, csalizás. Én úgy láttam, hogy szúnyogot és csontit tűzött a horogra, bár igen rejtve tette a dolgát. Az angol versenyzők nagyhalas horgászatra készültek és emellett végig kitartottak. A helykiosztással is szerencsésnek mondhatták magukat. (Kivétel Scotthorne. Ő mindkét nap beleült a „tutiba”, negatív értelemben.)

Scotthorne-nak most nem jött össze, pedig nem felejtett el horgászni
Scotthorne-nak most nem jött össze, pedig nem felejtett el horgászni

Az esélyesek közül Will Raison volt az, aki élt a lehetőséggel, maximálisan kihorgászta a hely adottságait, és mint 2005. Európa-bajnoka utazhatott haza.

Bajnoki tűnődés a verseny után. Itt még el sem hitte.
Bajnoki tűnődés a verseny után. Itt még el sem hitte.
Itt már tudta. Európa-bajnoki a teríték
Itt már tudta. Európa-bajnoki a teríték

Nagyon sok tapasztalt, remek versenyző közül neki sikerült most a legjobbnak lennie. Amit én láttam, azt támasztotta alá, hogy nem a véletlennek köszönhette a címet. A babérjain azonban csak egy évig ülhet. Már most készülnek a vetélytársak, hogy átvegyék a bajnoki címet. Bízom benne, hogy jövőre ez hazánk egyik versenyhorgászához kerül. Aki most lemaradt erről a versenyről, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy látogasson ki bármelyik hazai versenyre, ahol az élmezőny ül le. Itthon is Európa-bajnoksághoz méltó versengést fog látni. Ezért vagyok biztos abban, hogy leszünk mi még bajnokok.

Azért: HAJRÁ MAGYAROK!!!
Azért: HAJRÁ MAGYAROK!!!
Ez is egyfajta magyar siker. Sensas by Clarusso
Ez is egyfajta magyar siker. Sensas by Clarusso

Írta: Polyák Csaba (csabio)
Fotók: Polyák Csaba (csabio)
Videó: Takács Péter (t_peti)
Videócska: Polyák Csaba (csabio)

10másodperc múlva átirányítunk a fizetési felületre.