Becz Gyula horgászbarátom hívott meg a Szelidi-tavon megrendezett I. Bán István emlékversenyre. A meghívásának eleget téve közös erővel vágtunk neki a cseppet sem könnyű feladatnak. A versenyen 12 csapat mérettette meg magát egymással és a zord időjárással.
Pár szót érdemes ejteni a vízterületről: a tó medrét még a Duna vize mélyítette ki évezredekkel ezelőtt. A 4 km hosszú, átlagosan 150-200 m széles és változóan 3-4 méter mély tó partja igen változatos, helyenként kifejezetten szabdalt, nagysága 70 ha. A felületét, partszakaszait nádas-sásos foltok teszik változatossá, helyenként apró szigeteket alkotva, melyek kiváló haltartó helyek. A hazai vizekben megszokott ponty-, amur- és keszegállomány itt is megtalálható, de a ragadozó halakra horgászók is megtalálják számításukat. Jellemző halak: ponty, amur, keszegfélék, csuka, harcsa, süllő, sügér.
A tónak vannak jobb és rosszabb helyei, ami nagyon szorosan összefügg az időjárási viszontagságaival. A stéges helyeken egész évben folyamatosan horgásznak, így a halak jól ismerik ezeket a részeket, hiszen egész évben bőséges kínálatból válogathatnak. Itt a legmélyebb a tó, rossz idő esetén a halak nagy része itt található. Közel jártunk az ívási időszakhoz, ezért a tó vége – a legsekélyebb rész – felmelegedő és tartós meleg idő mellett egy abszolút befutó hely. Vannak feketelistás helyek is, mint például a „barackfa” és a „rókalyuk”. A sorsolás során ezt a két helyet szerette volna minden egyes versenyző elkerülni.
Gyula húzta, hogy hányadikként húzzunk, én pedig magáért a helyhúzásért voltam felelős. A 9. helyet sikerült kicsípnem a kalapból! Név szerint ez a „barackfát” jelentette. Egy cseppet sem csüggedtünk, csak pozitívan álltunk hozzá a kicsit sem előnyös helyhúzásnak.
Röviden a verseny szabályzatáról is ejtek pár szót. Két fő és egy segítő tartozik egy csapatba. A horgászat négybotos, botonként egy horoggal. A behúzás és a bójázás engedélyezett. A verseny péntek tíz órától vasárnap tíz óráig tart.
Gyorsan kipakoltunk és nekilátunk a jónak vélt helyeket megkeresni. A meder teljesen iszapos, itt teljesen gázos, büdös iszapot találtunk. A túloldalt a nádas részekre koncentráltunk, ott is inkább a keményebb, haljárta részekre. A négy jónak vélt helyet megjelöltük, ezenfelül egy közös bóját is kialakítottunk úgy háromnegyed távon.
Elkezdődött a verseny, és nagy meglepetésünkre már rögtön az első fél órában két halnál jártunk. A versenyen az összfogás számított, így nem tétlenkedtünk, három botot a kisebb testű halakra egyet pedig a nagyobb testű egyedekre szenteltünk. A péntek esti mérlegelésnél az ötödik helyen fordultunk. Az éjjel folyamán még két kisebb halat sikerült fogni. Reggel jött el az az idő, amit már nagyon vártunk: a bojlis etetésen lévő bot kapásjelzője óvatos jeleket adott. Ráemelés után a hal kitört oldalra, így egyből csónakba pattantam, majd 20 perces fárasztás után pillanthattam meg az ellenfelem. A sikeres szákolást követően gyorsan kijöttem, és már mérlegeltük is a halat: pontos súlya 12,65 kg volt. Később kiderült, hogy a verseny legnagyobb hala is lett egyben.
Szombat dél körül megérkezett az a hidegfront, amit már a pénteki napra ígért a meteorológiai előrejelzés. Innentől kezdve egészen vasárnap estig a vendégünk volt a heves széllökésekkel társított eső.
A délutáni mérlegelés közben gyorsan meglestük, ki hogyan áll, mire is kell számítani, jöttek az esélylatolgatások. Sajnos az első két stéges állás toronymagasan vitte a versenyt, amibe már nem tudtunk beleszólni. A harmadik hely még reálisan elérhetőnek látszott.
Az este folyamán még két halat sikerült fogni. A reggeli mérlegelésnél nagy örömünkre a harmadik helyen álltunk. Még két óra volt hátra a versenyből, ömlött az eső megállás nélkül. A verseny végéig már nem változott az eredmény. A harmadik helyen végeztünk.
A nagy mennyiségű eső miatt a tó végéből cseppet sem volt könnyű a kijutás. Több csapatot úgy kellett kivontatni. Mi egy kisebb kerülővel és isteni segítséggel kijutottunk.
Összességében egy elég nehéz versenyen vagyunk túl. A helyből a maximumot hoztuk ki. Minden halért gőzerővel kellett küzdeni, de a nehéz munka meghozta a gyümölcsét!
Írta: Farkas Szabolcs
Fotók: Becz Gyula, Kovács Árpád
