[f]Harcsázás a Bungsamran-tavonBalinozás ürügyén A ponty szereti a kukoricátSzezonkezdés rakóssalKarintiai horgász-wellnessMájusi meglepetésGumigenerációkÉgésem története[-f]
Thaiföldi túránk csúcspontja, leginkább várt része a dzsungelhorgászat volt. Felejthetetlen élményekkel, fantasztikus fogásokkal gazdagodtunk a közel egy hét alatt - mégis vártuk az újabb horgászhelyszínt. Talán kicsit sok volt már a dzsungelből, s ebben egy-két kisebb, bosszantó baleset is közrejátszott. Húsevő hangyák támadtak meg bennünket, s eléggé fájdalmas a csípésük, Józsinak eltörött a lábujja, és az álcatüskés fák is sok kellemetlenséget okoztak. Úgy gondoltuk, jobb lesz a civilizáció felé közeledni… |
Lassan tíz éve már, hogy részt vettem az első „halas” újságíróknak szervezett pergető horgászversenyen. Azóta is tartom a kapcsolatot néhány versenyzővel, főleg lengyel, horvát és román kollégákkal. Voltak már nálunk vendégségben a Dunán és a Tiszán, tavaly pedig a Duna-deltában találkoztunk, balinozás ürügyén. Az ötlet érdekes módon nem román, hanem lengyel cimboránktól, Jacek Cibulskitól származik, aki évek óta visszatérő vendége a Szent György-ágnak. Korábban már jártam egy alkalommal arrafelé - tagadhatatlan, hogy azon romantikus kelet-európai vizek közé tartozik, melyek szépségben, halbőségben, viszonylagos érintetlenségben még írásra inspirálják az embert… |
A ponty szereti a kukoricát 
A címmel bizonyára semmi újat nem mondtam, de azzal talán már felkelthetem az apró finomságokra kíváncsi pontyhorgászok figyelmét, hogy a siker a részletekben rejlik. Ezt magam is megtapasztaltam nem túl rég, miközben feederbotjaim mozdulatlan spiccét nézegettem. A nap gyönyörûen sütött, a halak fordulásai pedig arról árulkodtak, hogy jó helyre dobtam. Imádom a természetet, de kapás nélkül egyre komorabbnak tûnt a táj… Mi lehet a gond? |
Szezonkezdés rakóssal 
A szolnoki Szénási Zsolt és ifj. Szénási Béla szeretnek horgászni, s még annál is jobban versenyezni. Bár saját bevallásuk szerint nem életcélként ûzik kedvenc hobbijukat, és a foglalkozásuknak sincs semmi köze a horgászathoz, a versenyzés így is alaposan beépült az életükbe. Zsolt szerepelt a nemzeti válogatottban, és a Délpest-Maver csapat létrejöttekor több szolnoki társával együtt odaigazolt, hétszer nyert új klubjával bajnokságot, valamint szerzett érmeket a klubvilágbajnokságokon. A felnőtt kerettagság egy alkalommal Bélának is összejött, ám ő sikerei jó részét a Közép-Tiszavidéki csapatban és a nagy múltú Szolnoki Munkás tagjaként érte el. Aztán a dolgok úgy alakultak, hogy Zsolt is visszakerült a szolnokiakhoz, és 2008-tól már három Szénási fémjelzi csapatukat. Bár aki egy kicsit is járatos a versenyhorgászatban, pontosan tudja, hogy ki a harmadik, azért említsük meg itt is: id. Szénási Béláról van szó, akit nem csupán lelkiismeretes sportvezetőként tisztelnek, hanem a mai napig sikeres versenyzőként is ismernek versenyhorgászberkekben. |
Karintiai horgász-wellness 
Végre áthajtunk a Huchenjeiről híres Dráva fölött - ahogy a dunai galócát hívják errefelé. Innen már nincs messze Kötschach-Mauthen, s a Hotel Postot is rögtön megtaláljuk a főutcán, a templommal szemben. Olyan mélyen alszom, nem is emlékszem, mit álmodtam, amikor egy Hardy Marquis hangos racsnija ébreszt. Na nem álmomban, hanem a valóságban. A kis okos „polyphone” Nokia játszik ébresztőórát. S van-e ennél gyönyörûbb hang, amire ébredhet egy legyező horgász? |
Van úgy, hogy infók és tapasztalatok alapján szinte a biztos fogás reményében megy horgászni az ember. Ám az élet nagy játékos, és megesik, hogy ezek a pecák csekély eredménnyel zárulnak. De megtörténik a fordítottja is: csak úgy, valami majd sikerül alapon megyünk horgászni - és sikeresek leszünk. Velünk is ez történt egy verőfényes májusi napon. |
Gumigenerációk 
Régóta kedvenc mûcsalijaim közé tartoznak a twisterek és gumihalak, sok emlékezetes horgászatot köszönhetek nekik. Kitartó és hû társaknak bizonyultak az évek során, melyeket elsősorban a fenékhorgászat legjobb eszközeiként tartottam számon. Persze a megszállott „gumisok” mindig és mindenhol, minden időszakban és vízrétegben a megfelelően kiválasztott szilikoncsalikra esküdtek. Egykoron túlzásnak gondoltam ezt a fanatizmust, mára azonban úgy vélem, a gumicsalik - köztük is elsősorban a gumihalak - világában lezajlott, illetve folyamatosan tartó fejlődés tökéletesen kiteljesíti sokoldalú felhasználásuk lehetőségeit. |
Égésem története 
Van nekem egy aranyos barátom a Tisza-tó partján, akinek akkor is az eszébe jutok, ha esély van a halfogásra. Most is úgy volt, egyszer csak csörrent a telefon: - Gyere le, komám, mindjárt itt a süllőtilalom, szép a víz, jó az idő, ilyenkor szoktak jönni a nagy fogasok! No, nekem sem kellett sokat könyörögni, csapot-papot hagyva száguldottam le Füred irányába. Az idő - szokás szerint - elromlott, csónakba pakolás közben már szúrósan szitált az eső. A víz viszont ideális volt, zöldesen opálos, aránylag lassú, úgy is mondhatnám, halat sejtető. Az keltett csak némi ellenérzést, hogy tele volt a parkoló, és a kikötőből hiányzott minden második csónak. Februárban, hétköznap, esőben! Ezek szerint nagyon megy a hal, akkor meg talán nekem is jut egy-két darab belőle - vigasztaltam magam. |
