A horgászat előtti este pakolok be a kocsiba, amikor csörög a telefonom: „Akkor is megyünk, ha esik?”, hangzik el cimborám kérdése. A kocsiba már félig bepakoltam, szóval egy ernyő még simán befér. Barátom már tudja, hogy ez azt jelenti nálam, ha törik, ha szakad, akkor is megyünk horgászni!
Az ébresztőt már 5-re beállítottam, hogy a reggeli kávé után legyen idő bekeverni az etetőanyagot. A koffein-bevitel és a kajakeverés után irány Győr, ahol kollegámat felveszem, és indulunk is Almásfüzitőre. A gyors pakolás után irány a pálya és cirka 30 perces autózás után érkezünk meg a tóhoz. Nyitás előtt odaérünk, rajunk kívül még pár horgász tűkön ülve várja, hogy nyisson az ajtó és elfoglalják a kiszemelt helyet.
Az Almásfüzitői Kavicsbánya-tavon még nem horgásztam eddig, ezért a hallottak és az olvasottak alapján készültünk fel. A tó 10 hektáros és eléggé változó a meder, ezért Deeperrel még a bedobások előtt felmértük, hogy mire is számítsunk. A közeli távon, amit a rövidebb feederrel horgásztam, 2,8 méteres mélységet mutatott a kijelző, durva letörést nem találtunk. A távolabbi részen 3,8 m volt a mélység. A helyünkön volt egy tábla, miszerint nem lehet itt távolra horgászni csak közelre. A halőr elmondta, hogy nyugodtan dobhatunk hosszabbat is, csak volt, hogy keresztbe dobáltak a horgászok egymásnak, emiatt rakták ki, figyelmeztetés gyanánt.
A tóban elég sok a fehérhal, ezen belül is a dévérkeszeg, amik nem kicsik, viszont mindenre rámennek, amit fel tudnak venni vagy sikerül felszúrni magukat. (Egy kezemen nem tudom megszámolni, hogy pontyozás közben hányszor küzdötte fel magát egy tenyeres keszeg a nagyoknak szánt horogra). A taktikám az volt, hogy kizárólag halibut pelletet és kukoricát viszek etetni, így próbáltam meg kizárni a játékból az apróságokat. A szabályok miatt fonott zsinórt dobóelőkének, de még hajszálelőkének se lehet kötni, ezért a 22-es monofilból kötöttem az előkét a csalitüskét viszont 10-es fonottból, hogy a csali a tüskén jobban mozogjon.
A közel és távol nemes egyszerűséggel amiatt szerepel a címben, mert a 360-as heavy Power Fighterral a parthoz közel, 10 m-re, a 390-es heavy Master Carp Pro bottal pedig távolabb, 80 m-re horgásztam. A közeli távra összesen 1 kg 2 mm-es halibut pelletet és kukoricát szórtam be a nap folyamán. A távoli peca kereső dobálás volt, ezzel a bottal 20 percenként újradobtam. Finomszemcsés etetőanyagokat nem is kevertem a keszegnép miatt. A halibutos pelletet is már reggel, indulás előtt megnedvesítettem, hogy ne menjen el vele az értékes idő.
Az első pár óra nekem akcióban gazdag volt, 3 pontyot sikerült szákba terelni. A többiek se tétlenkedtek, Peti a pontyokon kívül egy szép tokot is fogott. A legtöbb halat a 16 mm-es édes ananász pellet adta, ezt egy 10 mm-es csalitüskén kínáltam fel úgy, hogy pont megemelte a 4-es horgot. A szelektálás nekem sikeres volt, összesen 8 ponty eszén jártam túl, egyetlen szívfájdalmam, hogy egy tokot sem sikerült fognom. Sebaj, majd legközelebb! A nap végére kiderült, hogy a kereső módszer győzedelmeskedett. A beígért felhőszakadást is megúsztuk, úgyhogy duplán is jól jártunk.
Írta: Horváth Viktor
Képek: Mikli Rudi, Lőrincz Boldi
