Tapasztalatból tudom, hogy a legjobb csali hatékonyságát sem lehet maximálisan kihasználni, ha nem a megfelelő módon kínálják azt fel. Fokozattan érvényes ez a pop-up csalikra, amiket ha nem megfelelően használunk, a kapások megritkulnak vagy teljes mértékben el is maradnak. A legtöbb horgász ilyen helyzetekben a csalit okolja az eredménytelenségért, pedig sokszor minimális változtatással bizony meg lehetne menteni a helyzetet és eredményesre fordítani a horgásznapot, csupán meg kell találni a megfelelő felkínálási módot hozzá. Ehhez mutatok egy tippet!
A Ronnie Rig is – mint a legtöbb pontyos előke – a Szigetországból származik. Ezt kimondottan a kisebb méretű, de könnyű, így arányosan nagyobb felhajtóerővel rendelkező horogcsalikhoz alakították ki, és ez az elrendezés nagyon „ragadós” szögben tartja a horgot a csalihoz képest a kapás pillanatáig. Jól működhet a legtöbb tavon, de én legtöbbször a nagy nyomásnak kitett vizeken vetem be, ahol a pontyok már nagyon óvatosan reagálnak a csalira.
A szerelék kulcseleme a megfelelő horogválasztás: a legalkalmasabb típusok erre a célra az ívelt szárral rendelkező curved formák. A PB Products leegyszerűsítette e szerelék elkészítését azzal, hogy gyárilag elhelyezte a horgon a csalikarikát az ütközővel és a gyorskapcsot, amely egy zsugorcső rámelegítésével fixált, így ezzel már nem szükséges bíbelődnünk a parton. Az előkezsinór kiválasztásánál alapvető szempont a bevonat, és ebből sem kell a legmerevebb típus, egy közepes keménységű tökéletesen megfelelő lesz. A kötésnél ügyeljünk, hogy a legtöbb megoldással ellentétben itt most nem kell a bevonatot lehántolni, csupán kössük be a nagy szemű kapocsba egy Palomar kötéssel. Ha ezzel megvagyunk, vágjuk méretre az előkeanyag hosszát, ez nálam legtöbbször 15-20 cm között változik. Én ekkor egy előkesúlyozót húzok a forgó tövéig, ez megadja az alapot a pop-up lesúlyozásához, és ha tovább kell növelni a súlyt, könnyedén rágyúrható az ólompaszta is.
Csupán a csalizás maradt hátra, amit egy Bait Floss névre hallgató, leginkább a fogselyemhez hasonlító anyag segítségével végzek oly módon, hogy levágok belőle egy nagyjából 5-6 cm-es darabot, egyik végét átvezetem a horog szárán elhelyezett csaliforgó fülén, majd egy hegyes fűzőtűvel duplán áthúzom a csalin. A kibújt két szárat visszavágom úgy, hogy nagyjából 5 mm-rel lógjon túl a csalin, majd ezt követően öngyújtó lángjával összeolvasztom a két szárat a csali felületéig, ott pedig ellapítom. Innentől tökéletesen tart, nem kell félni attól, hogy elengedi a csalit, még a legnagyobb dobásokat is kiválóan bírja.
Bevetés előtt minden esetben próbáljuk ki egy vödör vízben vagy a tó szélén, hogy lássuk, hogyan helyezkedik el a vízben, és ha szükséges növeljük az ellensúly mértékét egy kis ólompaszta felhelyezésével.
Írta: Haskó Tamás
Fotók, videó: Takács Péter
