Július közepén hazánk határát átlépve egy 48 órás horgászatra látogattam el egy vadregényes, nádassal körülvett szlovákiai vízre. A hely nem volt teljesen ismeretlen számomra, hisz korábban már horgásztam itt és igen sikeres túrát zártam. Még akkor megfogadtam, hogy amint lehet, mindenképpen visszatérek…
Az időjárás igencsak kedvezőnek mutatkozott. A nyári forróságot egy drasztikus hidegfront váltotta le, amely szakadó esővel és viharos erejű széllel érkezett. Bíztam benne, hogy a szlovák régióban is érvényesül majd ennek hatása. A hideg levegő a hét közepén tört be a Kárpát-medencébe. Reméltem, hogy ez hétvégéig kitart, ami a kapások szempontjából minden bizonnyal nem lesz elhanyagolható tényező. A hét utolsó munkanapján, késő délután indultam útnak. Napsütéses, de kissé hűvös és szeles időben volt részem. Az alig 1,5 órás út zökkenőmentesen telt. A tó első részén állítottam fel táborom, mivel ettől hátrafelé már szinte minden hely elkelt a hétvégére. Itt nagyjából 40-50 méter széles volt a meder. A szemben lévő nádfal kiváló lehetőségeket tartogatott, így ide helyeztem el mindkét szerelékemet.
A horgászatra kizárólag tigrismogyoróval készültem, mivel időhiányom miatt nem volt időm a bojli készítésre. Bár tökéletesen és 100%-ban megbízom a CCMoore gyári csalikban, de sajnos a készleteim ebből is fogyóban voltak, így nem volt más alternatíva, mint a jó öreg főzött tigrismogyoró. A ropogós finomság egy kis tuningon is átesett, Amino Blend, mogyoró aroma, és Talin került a főzővízbe. Biztos voltam benne, hogy ezt az igencsak attraktív és vonzó csemegét nem fogják a halak figyelmen kívül hagyni. A folyékony adalékokkal teljessé tett tigrismogyorón kívül egy dobozka saját készítésű krémes-tejes-vaníliás pop-up is a táskámba került, amelyet néhány héttel ezelőtt készítettem el, és még nem volt alkalmam kipróbálni. Így e lebegő bojlinak ez volt az első bevetése. Az egyik szerelékemre két szem tigrismogyoró került, míg a másikra egy úgynevezett Hinged-Stiff rig előkére a pop-up. Az első kapásra nem is kellett sokat várni, néhány óra múlva már fárasztottam is a lebegő csalira megéhező amurt.
A következő hal az éjszaka folyamán érkezett, ezúttal egy kisebb ponty tartott igényt a két szem tigrismogyoróra. A reggeli órákig több kapásom nem volt, amit nem is bántam igazából, mert az egész heti munka és hajtás fáradalmait legalább ki tudtam pihenni. 8 óra körül megszórtam a helyet tigrismogyoróval, majd szerelékeimet frissítettem. 1,5 óra múlva a lebegő bojli ismét működésbe lépett, ezúttal egy csodálatos színekben pompázó tükrös volt a tettes. Ezt nem sokkal később két újabb növényevő követte. A vaníliás pop-up nagyon népszerűnek bizonyult. Az ebédidő nemcsak az én étvágyamat hozta meg, hanem egy kissé furcsa, gnóm formájú tövesét is. Ő most a tigrismogyorót választotta
. Időközben szakadni kezdett az eső, és a megerősödő szél szinte teljesen felborzolta a tó felszínét. Jobbnak láttam inkább behúzódni a sátorba. Késő délutánig több esemény már nem történt, leszámítva a szűnni nem akaró, folyamatos esőt. A levegő is alaposan lehűlt, hisz a hőmérő higanyszála egészen 16 fokig süllyedt le.
Majd hirtelen a semmiből egy elementáris erejű kapás ugrasztott a védelmemből. Sajnos azonban az ismeretlen erő amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott is, mert a 0,40 mm-es előtét zsinóromat, mint a penge, úgy vágta el valami víz alatti akadály. Érdekes volt, mert ezt korábban nem tapasztaltam itt. Lehet, hogy nem ártott volna az erősebb zsineg.
Sötétedés előtt ismét jól meghintettem a pályát tigrismogyoróval. Erre a válasz rövidesen meg is érkezett, egy kisebb amurt fárasztottam ki sikeresen. A szakadó esőben nem akartam a fotózással bíbelődni, így azonnal útjára engedtem a harcost.
Az égi áldás éjfél után maradt abba. Kipihenten, korán reggel ébredten. Első dolgom volt az etetés és a csalik „felnézése”, bár a horgászatból nem sok idő volt hátra, mert 12 óráig szólt a menet, úgy gondoltam, hátha búcsúzásként a tó megajándékoz még egy hallal. Ez be is jött, mert közvetlenül a pakolás előtt fantasztikus fárasztással egy sötét színű, különleges tövest meríthettem.
Zárásként - hogy azért mégsem érezzem annyira jól magam - az eső ismét szakadni kezdett. Az átázott, vizes cuccokat bepakolva az autóba búcsút intettem a tótok földjének. Bár most, ezen a két éjszakás kalandon az igazán nagyméretű tólakók elkerültek, így sem lehetett okom panaszra, mert nálam a sikert nem feltétlenül a kilókban mérik.
Írta: Pataki Gergely
