A nyár végére tervezett horgászatom a Lajosmizsei Fish Arénára esett. Az elmúlt két évben párszor már megtámadtuk a vizet, de a halak pontos táplálkozási szokásai nagy meglepetéseket tartogattak számunkra. Ami egyszer működött, az a következő horgászat során már kudarcot vallott. Idén sem volt másképp, de hogy mivel sikerült túljárni az óvatosan táplálkozó pontyok eszén? A következő sorokból megtudhatjátok…
Az alap etetés tigrismogyoróból és chilis kender keverékéből állt, amit még megbolondítottam egy kis Vad Tigrises Carp Syruppal. Az eredmény egy édes, de csípős keverék lett. A kendert nagyon kevesen használják, pedig a pontyok előszeretettel csipegetik. Bátran lehet alkalmazni a horgászataink alatt, az eredmény sosem marad el. Etetésem lényege, hogy egy „V” alakban terítem a magokat a kíméleti zóna irányában, így ha rátalálnak a pontyok, könnyedén ki tudjuk csalogatni őket a védelmet nyújtó menedékhelyükről.
A túrára az általunk jól bevált és közkedvelt csalikkal készültünk fel. Két ízt vittünk magunkkal, az egyik a Fekete Tintahalas bojli volt, a másik pedig a Vad Tigris. A tavon köztudottan nagyon hatásos a tigrismogyoró - mivel régen ezzel etették a halakat, teljes mértékben irányadó a táplálékpalettájukon. A Vad Tigris bojli egy édes tigrismogyoró alapra készült szénhidrátos csali. Az ilyen jellegű vizeken fogóssága megkérdőjelezhetetlen. A Fekete Tintahalas bojli egy halibut és halliszt keverékére felépülő rendkívül intenzív csali, ami egész évben bizonyítja a fogósságát az időjárási viszonyoktól függetlenül. A túra során mindkét ízből a 24 mm-es wafters verzió került a hajszálelőkére.
Külön kiegészítésképpen PVA hurkákat készítettem a horog mellé, így egy tökéletesen koncentrált etetést kapunk, ami biztosan a csalink körül fog elhelyezkedni. A PVA-ba 2 szem 20 mm-es halibut pellet, 3 db 10 mm-es pellet és egy fél marék 4 mm-es pellet került. A halak méretétől függően változott a hurka tartalma, ha kisebb halakat adott, akkor elhagytam az apró pelletet, és a helyére bojli került.
Maga a meder az akadókig egységesen 1,5 méter mély. Az ajzat minimálisan iszapos, az iszapréteg vastagsága szinte említésre se méltó. A szigetek környékén méteres sávban 40-50 centiről folyamatoson mélyül. A víz alatt mesterséges akadók is találhatók, amik raklapokból és gyümölcsös rekeszekből állnak, a kíméleti részen belül pedig termetes, szerteágazó ágrendszerű fák helyezkednek el. A halak természetesen egytől egyig az akadók felé veszik az irányt. Elengedhetetlen a kampózós tapogatórúd, e nélkül szinte esélyünk sincsen felvenni a harcot a halakkal.
A halak védelme a bojlis pontyhorgászat alappillére! Ne sajnáljuk a fertőtlenítőt! Minden hal megérdemli a megfelelő bánásmódot, ami egyben esélyt ad a minél hamarabbi regenerálódásra.
A következő - erőteljes, húzós - kapást a napfelkelte közepette élvezhettem ki. A biztonság kedvéért egyből csónakba pattantam, nem bíztam a véletlenre az előző két halból kiindulva. Félúton már éreztem, hogy súrlódik a zsinórom - ez hal is természetes akadóval indított. A zsinór a kampózás után sem szabadult ki, így a másik végén is felkampóztam, majd egy harapás és gyors kötés után újból felvettem a kontaktust a hallal. Nagy bánatomra ismételten akadót fogott, de ekkor már a kíméleti zóna közepén követtem a nyomát. Természetesen a mesterségesen telepített fát is megtalálta, ami ismét kampózást és újrakötést eredményezett. Ekkor már jó félórája a vízen voltam. Végre! :D Nagy örömömre már a hallal vehettem fel a párbajt. Érezhető volt a mozgásából, hogy ez bizony egy termetes példány lesz. Az akadók után negyedóra elteltével még mindig csak a csónakot forgatta. Még pár kört futottunk, két pipáltatás, azután már a szákban pihent. Ami azt illeti, nem volt egy hétköznapi küzdelem :)
A pasztázás nagy előnye, hogy egy kvázi etetőkosarat képez a csalink köré. A paszta bontása közben folyamatosan áramlik ki belőle az aroma, ami nagyban elősegíti a fogási esélyeinket. Mikor végleg leázott a csalinkról, egy nagyon finom kis réteget képez alatta, ami irányt mutat az arra járó pontyoknak.
Pár tipp, ha akadós területen horgászunk:
- Ha akadó elé horgászva ejtős kapásunk van, az a legszerencsésebb, így partról is könnyedén kifáraszthatjuk a halat, mivel nem az akadó felé fog megindulni.
- Ha erőteljes, húzós kapásunk van, akkor emeljünk rá a botra és amilyen gyorsan csak tudunk, menjünk rá a halra! Ennek az lesz az eredménye, hogy nem veri le magát, nem szakítja ki a szájából a horgot. Sokszor előfordul, hogy a laza zsinór miatt megnyugszik, mivel nem érez akkora ellenállást, majd mikor már felvettük a kontaktust, megbokrosodik.
- A csónakban minden legyen kézközelben! Merítő, kampózó rúd, olló.
- Kampózás közben mindig legyen feszes a zsinórunk, így könnyebben érzékeljük keresés közben.
Összegezve nagyon pörgős két nap áll mögöttünk. A túra sikerének alapja a pontos és koncentrált etetés volt. Ahol egy kicsit is nagyobb területet szórtunk meg, onnan kapást nem tudtunk elérni. Az édes és a halas ízvilág egyformán jól adta a halat. Nagy meglepetésünkre a víz most nappal produkálta a legtöbb kapást. A PVA csomagok és a pasztázás kulcsfontosságú szerepet töltöttek be, ezek együttese meghozta a sikert!
Írta: Farkas Szabolcs
