Ideje volt már az általam még meg nem horgászott vizek számát csökkenteni, választásom az egyesületi kézben lévő Palotási-víztározóra esett. Maga a tó már régóta helyet foglal a kiszemelt vizek között, hiszen itt úszkál az egyik rekordméretű spanyolpikkelyes a maga 28 kg körüli súlyával, amit évente egy-két alkalommal meg is mutat a nagyközönség számára! Nem titkolt szándékom egy közös fotó e szép pontymatuzsálemmel…! A túra úgy hozta, hogy bár vele nem találkoztam, egy másik jellegzetes pontyot sikerült lencsevégre kapni.
Az előzetes információkeresés során meglepett, hogy a tóról nagyon kevés friss írás és videó található meg az Interneten. Tájékozódás céljából felhívtam az egyesület elnökét, Komáromi Tibort, aki úgy ismeri a víz minden egyes titkát, akár a tenyerét, és az információkat teljesen önzetlenül meg is osztja az odalátogató horgászokkal. Ennek köszönhetően jó kiindulási alapot kaphatunk a horgászat megkezdéséhez.
A Palotási víztározó általános információi:
- Terület: 63 ha (felső vízállásnál 73 ha)
- Átlagmélység: 2,5 méter, a legmélyebb pont a gátnál 4,5 méter
Fenékviszonyok: Meglehetősen egyhangú, sík a fenék, törések nélkül. Általában vékony az iszapréteg, elszórva kagylópadok is találhatók. Igazi változatosságot jelent a vízzel elárasztott „kövesút”, mely az ott található öböl két oldalát kötötte össze az elárasztás előtt. Ez a fél méteres kiemelkedés igazi „haltartó hely”! A tározót körbeveszi a nád és sás, melyekbe horgászállásokat vágtak. Néhány helyen nyíltabb terület, füves szakasz is található.
Halfauna: Ponty, amur, compó, busa, keszegfélék, kárász, süllő, csuka, harcsa és balin.
Tórekord halak: Ponty: 29,60 kg; amur: 29,7 kg; harcsa: 96 kg; busa: 52 kg; süllő: 14,4 kg; csuka: 15,6 kg; balin: 8 kg.
Bojlis pontyhorgászat rendje: Minden megfogott halat vissza kell engedni, elajándékozni, pontyzsákba eltenni tilos! Kötelező eszközök: nagyméretű merítő, pontymatrac, digitális mérleg, fertőtlenítő. Bojlis horgászat alkalmával minden horgász köteles fogási lapot vezetni, mely egyben a horgászatra jogosító engedély is. A horgászat befejeztével a fogási lapot le kell adni. Bojlis horgász és hagyományos módszerrel horgászó egy horgászállásban nem horgászhat! A vízi közlekedés országos szabályainak betartása mellett etetés, fárasztás és a készség behordása céljából, kizárólag saját felelősségre használható csónak (mentőmellény használata kötelező!). Az etetett hely bójával megjelölhető, melyet a horgászat befejeztével EL KELL TÁVOLÍTANI! A bója elhelyezésénél a halőrrel egyeztetni kell; a szomszéd horgászállásban horgászókat ne zavarja.
Helykeresés: A tavon nincsen helyfoglalás! Ahol találunk szabad helyett, ott le is táborozhatunk. Egyetlen egy fontos szempont lebegett a szemem előtt: a tó közepével mellé lőni nem lehet. Ha kicsit is fúj a szél, folyamatosan mozgatja a halakat, ha esetleg erős felmelegedés vagy lehűlés jön, úgy is vándorolnak. Így minden esélyem megvan arra, hogy az etetésem előtt megállítsam őket! A horgásztanya felőli oldalon, a tó alsó szakaszán foglaltuk el végső helyünket.
Fontos információ: érkezzünk minél korábban, ha nem akarunk a jó helyekről lecsúszni! Megérkezésünkkor már a jobb és a bal oldalunkon is horgásztak egyesületi tagok. Külön kiemelem a helyiek maximális korrektségét. Bármi problémánk akadt, mindenben segítségünkre voltak. Három embernek külön is köszönetet szeretnék mondani: Kakukk Gabinak, Zsiga Lászlónak és természetesen az egyesület elnökének, Komáromi Tibornak!
Bójázás: Két bóját helyeztem el. Egyiket olyan 100-110 méteren – ha esetleg belefutnánk egy jókora viharba vagy erős szélbe – a másikat pedig 220-230 méteren. Mindkét helyen 15-20 centis iszap található.
Etetés: A két szomszéd sokéves tapasztalata alapján a tavon a büdös és halas bojlik dominálnak. Ennek tudatában a Fekete Tintahalas bojli kíséretében még némi magmixszel tettem vonzóbbá az etetést.
Fontos tudnivalók: A horgászállásokat nádnyiladékokban alakították ki, itt a víz mélysége drasztikusan kicsi és csak olyan 3-4 méter után kezd el mélyülni! A biztonságos szákolás érdekében a melles csizma elengedhetetlen! A másik megoldás a csónakból való fárasztás. Ezeket a tényeket figyelembe véve óvjuk a halak biztonságát, ne az iszapon keresztül próbáljuk meg a partra húzni őket!
A horgászat megkezdése: Dél körül került minden felszerelésem a helyére. Éppen időben, ugyanis a hidegfront a szélnek köszönhetően meg is érkezett.
Még szerencse, hogy a sátrat állítottuk fel elsőnek! Nem sokkal később el is kezdett esni az eső, ami egy kicsit megnövelte a víz oxigénszintjét. Mint tudjuk, ez a halak táplálkozását serkenti. Szürkület után meg is érkezett az első kapás! A túra elején megbeszéltük, ha kapásunk lesz, egyből a melles csizmával kezdünk, ha esetleg a hal nagyon eloldalazna, akkor rögtön csónakban folytatódik a fárasztás. Az első halnál elegendő volt a partról való fárasztás. Szépen, egyenesen tartott a part felé.
Az éjszaka további percei, órái, meglepetést nem tartogattak, így a reggeli ébresztő is későbbre tolódott. A hajnal négy órás indulást sikerült teljes mértékben kipihenni. Dél körül ismét „dalolni” kezdett a jelzőm. A hal egyből jobbra rohant ki, így csónakból végeztem a fárasztást. Negyedórás küzdelmet követően meglett a túra második hala.
Napközben folyamatosan a vizet fürkésztem, hátha megpillantok egy ugrást vagy a halak jelenlétére utaló nyomot. Egyszer csak az állás nyiladékában feltűnt Norbinak egy ponty. Fényképező a kézbe gyorsan, maximális zoomolás: sikerült megörökíthettem a partszélbe kinéző pontyot.
A következő ponty 10 órányi várakozás után érkezett. A kapás egy csippanással kezdődött. Felültem az ágyon és vártam, hiszen lehet, csak egy beleúszás volt. Már kezdtem elhelyezkedni, mikor a kapás folyamatos húzásba ment át. Pár perc fárasztás után, korábbi társához hasonlóan jobbra indult meg, ezért csónakból folytattam. A halak egytől egyik jó erőben vannak itt, hosszú fárasztást igényelnek! Ezúttal is kellett húsz perc, mire szákba került a hal, ott várta a fényképezkedés pillanatát.
Az éjszaka elég mozgalmasan telt, reméljük, a tó megtartja jó szokását.
A következő 24 óra elég csendesen telt el. Napközben a madarak „szimfóniáját” hallgattuk, éjszaka meg a legmélyebb álomban pihenhettünk. Reggel ennek köszönhetően már korán kint tevékenykedtünk.
Reggelizés közben megjött a várva várt erőteljes húzás, a „semmiből” füstölős kapás vette kezdetét. Éreztem, hogy ez a hal nem viccel, azonnal a nyomába kell erednem. Gyorsan bedobtam a merítőt a csónakba és már mentem is a hal után, ami persze meg sem akart állni. Elsőnek harcsára gyanakodtam, mivel itt minden ingyen falatra rámennek a hosszú bajszos kollégák… :D Húsz perc után még mindig csak a hal után mentem. Egyszerűen nem akart feljönni, csak a nagy buborékokat láttam. Még 10 perc fárasztást követően láthattam meg a méltó ellenfelem, egy hatalmas tőpontyot! Két-három kirohanás után már alá is tudtam meríteni. „Igeeeeennnn! Megvan, amiért jöttem!” :))
Nem sokkal később az amurok is vérszemet kaptak. Öt óra alatt 6 db amurt sikerült fogni. Az amurok egytől egyig nyílegyenesen „kisétáltak” a partra. Melles csizmában 5-6 kirohanás után engedelmesen szákolhatóak voltak.
Összegezve: Egy rövid időre bepillantást nyerhettünk Palotás csodaszép halállományába! Egyesületi vízhez mérten elég szépen megajándékozott e bájos és szimpatikus víz. Pozitívum a horgászatra nézve: minden nap – volt, hogy kétszer is – ellenőrzést kaptunk a halőröktől és a rend őrei is sűrűn lelátogattak a tópartra. A horgászat összes halát a Fekete Tintahalas bojlival és a hozzá illő 16 mm-es pop-uppal sikerült becsapnom! Hét darab pontyot sikerült fognom 14,16 kg-os átlagsúllyal. A reményt természetesen nem adom fel és még visszatérek a spanyolpikkelyes csodáért! Köszönöm, Palotás!
Írta: Farkas Szabolcs
Fotók: Romvári Norbert
