A Solti Kis-Duna – a Duna 34 hektáros mellékága vadregényes horgászatra hív akár a parti, akár a csónakos horgászat mellett döntünk (csónak bérelhető). A vizet gyönyörű pontyok, amurok és harcsák lakják, kiváló a csuka- és balinállomány is, valamint szép süllők is horogra akadnak. Őket általában pergetve és élő kishallal mártogatva lehet horogra csalni. Akik az egyéb halakra szeretnének horgászni, azoknak sem kell elkeserednie, hiszen csapatostól járnak a különböző keszegek, a kárász és a compó, ezenkívül hatalmas busák is forognak a vízben. Itt éjjel-nappali horgászat vár mindenkit egy jól telepített, izgalmas mellékágon, ahol a sátorozás is engedélyezett!
„Jó ég, de hosszúra sikeredett a tél!”
E gondolattal vagyok kénytelen indítani az írásomat, hiszen ténylegesen egy igazán hosszú és már-már komolyabbnak mondható telet tudhatunk magunk mögött. Mindezt nem is tudnám mással jobban alátámasztani, mint hogy az elmúlt pár évben ilyenkorra már legalább 2-3 horgászaton túl voltam. A naptár március 6-át írt. Ezt a napot vártam hónapok óta, hogy végre újra a vízparton lehessek. Mostani túrám helyszíne számotokra valószínűleg már nem ismeretlen: a Solti Kis-Duna. Bevallom, számomra is egy bakancslistás vízről van szó. Sok jót hallottam és láttam erről a helyről, viszont ettől még jobban vártam azt, hogy próbára is tehessem magam majd itt egyszer. Fontosnak tartom azt, hogy fejlődésemhez szükség van arra, hogy mindig több és újabb kihívásoknak tegyem ki magam. Egy Solti Kis-Duna szintű vadvíz, azt hiszem, „nemes ellenfél”, bárhogy is alakuljon egy ilyen túra.
Azonnal szeretnék eloszlatni egy tévhitet, mellyel sajnos a napokban találtak meg néhányan. Aki e vízterületre megérkezik és itt horgászni szeretne, annak bele kell kalkulálnia azt a tényezőt, hogy foglalt hely bizony NINCS!! Nem jártam még itt, de természetesen volt fogalmam favoritnak számító helyekről, hot spotokról. Az alaptervet sajnos át kellett variálni a néhol extrém magasnak mondható vízállás miatt. A szerelékek még vízbe sem kerültek, de máris több olyan tényezővel kellett megküzdenem, amelyek döntően befolyásolhatnak egy ilyen túrát. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy Müller Attila – aki az egyesület alelnöki pozícióját is tölti be – útbaigazítása nyomán odataláltam arra a helyre, amit „Koti Tanya” néven ismernek, akik itt horgásznak. Őszinte leszek, ez a hely is a vágyottak között szerepelt a listán.
Az már az első pillanatokban tiszta volt számomra, hogy a bedőlt fák között, folyamatosan érkező uszadékokkal tűzdelve, nem ez lesz életem legkönnyebb 3 napja. Már jócskán a délutánban jártunk, mire a gyors sátorállítás, táborépítés szokásos tortúráját követően végre elkezdhettem a helykeresést a vízen. Mindenképpen olyan helyet szerettem volna találni, ahol az alapvetően sóderes aljzat átvált iszapra. Közel fél órás keresést követően a jobb oldali szerelékem helye fixnek tűnt, megtaláltam, amit kerestem. Mindeközben már a hellyel szemben lévő bedőlt fás résszel szemeztem és Attila segítő szavait meghallgatva egy olyan helyre tettem le a voksomat, ahol több fa közt egy kisebb öbölben horgászhattam. Viszonylag közel volt a parthoz e rész, de a látszat ellenére tekintélyes mélységű, 2-2,5 méteres vizet pecázhattam itt meg. Ezt már az első perctől a Haldorádó paletta egyik sláger főzött bojlijával, a Haldorádó Max Motion Boilie Long Life-fal etettem meg, 20 mm-es méretben. Ezt már a kipakoláskor beáztattam a Kis-Duna vizébe, amit ezen a képen láthattok:
Mindezt 24 mm-es Haldorádó Max Motion Boilie Prémium Soluble bojlival egészítettem ki.
A tél arra is jó alkalmat adott, hogy szert tegyek több új kiegészítőre. Így esett a választásom a Nash Powebanx Dome Lite sátorlámpára is.
Mire minden a helyére került, kellően elfáradtam és nyugovóra tértem a sátramban, reménykedve abban, hogy akár már az első éjszaka kapásig eljuthatok.
Sajnos a nagy hidegen kívül más nem jutott számomra, így a kora reggeli ébredést követően már azon voltam, hogy a csalikat minél hamarabb frissítsem. Az időjárásról annyit, hogy a peca mindhárom napján jellemző volt a nappali kellemes, meleg idő, de ami az éjszakákat illeti, ennyire nem tudok pozitívan nyilatkozni. Március első hétvégéje, kora tavasz, de a vízparton éjjel a 0 fok körüli hőmérséklet igazán kellemetlennek mondható.
Szerelékek frissítve, frissen főzött kávé elfogyasztva. Jó alkalom nyílott arra, hogy jó pár képet készíthessek a 2025. év újdonságairól, amelyeket erre a pecára természetesen magammal hoztam. Lássuk hát őket. Íme:
Készült pár kép a horgászatomon használt bojlikról is:
Az általam használt felszerelésekről is röviden szót ejtek. Erre a pecára is a számomra favoritnak számító orsó-bot párosokkal érkeztem. Ezek nem mások, mint a Shimano Speedmaster 14000 XTC és a Carp Academy Endless botjaim 3 méteres hosszban. Főzsinórként Shimano Technium Tribal Line Camou 0,305 mm-es vastagságban került az orsóimra, amelyhez a kőkemény terepet figyelembe véve előtétként Haldorádó Max Motion Strong Leadert kötöttem. Ebből a vastag és strapabíró előtétzsinórból 25 métert használtam. Fontos megjegyeznem, hogy sokadszorra vizsgázott hibátlanra ez a megoldás! Végszerelékeimben a horog egy Korda Krank volt, 6-os méretben – szeretem nagyon ezt az öblös horogtípust. Az ólom egy 99 grammos Fox Edges Kling On Inline volt. Ez a standardnak mondható súly talán az év minden szakában jó választás lehet. Előkeként a Blowback rig, Slip D rig és a Ronnie rig változatokat használtam. Utóbbi elkészítésének kellékeiről képet is készítettem:
A déli órákhoz érkezvén arra lettem figyelmes, hogy a reggeli elmulasztását követően erősen elkapott az éhség. Neki is álltam ebédet főzni.
Nagy segítségemre volt ezen a pecán, hogy egy kedves ismerősömnek hála etetőhajóval tudtam abszolválni a szerelékek újrahúzását. Lássuk hát, mik is kerültek a hajó rakterébe:
Hihetetlen, de ennyire jó idő volt nappal:
Bevallom, hogy vadvíz ide, vadvíz oda, azért bármennyire is türelmes szerettem volna lenni – ami rendszerint az ilyen jellegű vizek „megfejtésének” alapja –, bármennyire is hittem abban, amit csinálok, folyamatosan ott volt a fejemben a gondolat, hogy mit is kellene másképp tennem, hogy végre egy olyan halat tudjak az etetésemre csalni, amelyért ideérkeztem a Solti Kis-Duna partjára. Természetesen az esti frissítést már a fényváltás előtt megtettem, hogy a napnyugtát már úgy várják a végszerelékeim, hogy a vízen nyugalom van. Ezt szinte minden egyes horgászatomon konzekvensen így teszem.
Bőven benne voltam már az éjszakában, de egyszerűen nem tudtam elaludni. Ott motoszkált a fejemben, hogy nem csippan a jelző… Nem szokásom ilyenkor a botokat piszkálni és az éjszaka közepén egy újabbat frissíteni, de most valahogy a megérzésem azt sugallta, hogy talán nem fogok magamnak ártani. Az volt a meglátásom, hogy csinálok egy PVA tasakot, felteszek egy attraktív pop-upot – a kifejezetten hideg vízbe egy Krill Force PVA bag mixet teszek, aromával jócskán meglocsolva. El is készült éjfélre a csomagocska:
Ezen a ponton engedjétek meg nekem, hogy elmeséljem, miért is került be ez a csomag (hangsúlyozom, hogy elmúlt közben éjfél!) kétszer a vízbe egymás után… Valószínűleg minden olyan horgász, aki készített már PVA tasakot valaha, alá tudja támasztani, hogy ha odafigyelsz és kreatív vagy, akkor ezek a csomagok nagyon látványosak és sokszor olyanok, mint egy kis remekmű. Nem beszélve arról, hogy milyen aprólékos munkafolyamat ez. No és most jön a csattanó. A behúzásra szánt tasakot a hajóba helyeztem, köré szórva plusz pelletet és bojlit. A hajó távirányítóját éppen csak a kezembe véve, a hajó vízre helyezését követő 3. másodpercben gondoltam, hogy ne a fejlámpám fénye világítsa a pecahelyemet, és ezért a hajón szerettem volna világítást kapcsolni. Ekkor jött az a pillanat, amit nem kívánok senkinek! Sikeresen mellé nyomtam egy gombbal és a hajóba gondosan elkészített csomagot úgy mindenestől a part előtt 3 méterre le is sikerült tennem. Pedig bevallom, láb alatti pecára nem készültem… Nincs mit tenni, sajnos a hiba az élet része. Újabb csomag, újabb behúzás (most már sikeres), és amikor már készültem volna a lefekvéshez, jött a gondolat, hogy a másik szereléket is frissítenem kéne. Ezt azonnal véghez is vittem. Döntő jelentőségű frissítés lett belőle… Hajnal 3-kor egy földöntúli kapásra riadtam és a botra ráemelve azonnal éreztem, hogy valami nincs rendben. Az egyesületnek hála egy csónak állt a rendelkezésemre, amit innen és újfent köszönök nekik. Szép lassan elkezdtem volna a csónakból a fárasztást, amikor is közelebb érve megláttam, hogy a sok-sok uszadék fa közül egy igazán termetes darab szedte össze a zsinórom a vízfelszínen. Pár perc keserves próbálkozást követően sikerült lefejtenem a leader zsinórt a faágról, és mehetett tovább a fárasztás. Ebben a pillanatban már az a gondolat is megfordult a fejemben, hogy ez a hal már sajnos nem lehet az enyém. Újabb akadály, újabb akadó, ami most a víz alatt okozott nekem galibát és tette még idegőrlőbbé ezt a fárasztást. Semmilyen ellenállást sem éreztem, amikor mint egy rakéta, a kezemből a botot majdnem kitépve tört ki a ponty. Vak sötétben, a holtág közepén csónakban ringatózva, mínusz fokokban küzdeni egy vad hallal… Mi ez, ha nem adrenalin-bomba!? Innentől számítva minimum fél óra csónakforgatás, sokadik kirohanás és sikertelen szákolási kísérlet után tudtam megfogni egy igazi, hamisítatlan, pocakos tükörpontyot. Bevallom, mindezt egy hangos kiáltással lezárva konstatáltam, hogy igen, ő már az enyém! Megszákolást követően a csónakba készített mérlegelővel vittem a halat a partra, a legfontosabb ilyenkor is a hal épsége.
A nappali órák továbbra is csendesen teltek… horgászatom időpontjának kiválasztásakor fontos szempont volt az is, hogy erre a napra esett Rokolya Péter horgászelőadása a bojlis tapasztalatok, élmények, technikák témájában. Személyes véleményem az, hogy Petit hallgatva könnyűvé válik a nagyponty-horgászat mestersége. Kellő tapasztalattal, tudással és magabiztossággal mesél élményeiről, az általa használt csalikról, frappáns fortélyokról. A várakozásoknak megfelelően népes társaság jött össze az eseményre. Jöjjön pár kép erről az eseményről is:
Bajai lakosként igyekeztem kritikus szemmel nézni az elém került ételt, amit a főzés közben már a szakáccsal is tudattam. Ennek tükrében azt tudom most leírni, amit a helyszínen is mondtam: „Ez egy kiváló halászlé volt, köszönöm szépen!”. Petivel és párjával, Bettivel egy rövid közös peca is összejött. Jó alkalom volt ez arra is, hogy a közelgő esküvőjükről érdeklődjek, amelyhez innen is gratulálok! Tekintsetek meg pár képet azokból, amiket Petivel közösen készítettünk: Haldorádó Krill Force Indian Spice Boilie. Ha engem kérdeztek, nekem már most a kedvencem.
Készült egy válogatás a Champion Corn termékekről is:
Végezetül mit is írhatnék? Döntő többségben azt kaptam, amire számítottam. Egy ilyen vízen a horgász vagy tiszteletet gyakorol vagy elesik. Sokat melóztam, mentem a célomért, ami minden esetben a siker alapfeltétele. Külön köszönet Rokolya Petinek, aki segített nekem ebben a horgászatban, illetve Müller Attilának, az egyesület alelnökének, akinek személyében egy kiváló szakembert ismerhettem meg. Olyan közegbe csöppentem, ahol látszik, hogy mindenkinek az a célja, hogy rend legyen, a szabályok be legyenek tartva. Megemlítem, hogy az előadás alatt és után is többetekkel tudtam pár gondolatot váltani, ami számomra nagyon jólesett. Jó energiák lengték be ezt az egész történetet. Bizalommal voltatok az irányomba, amiért nagyon hálás vagyok! Nagyon remélem, hogy sikerül ide még visszatérnem az évben, meglátjuk, mit hoz a jövő. Azt viszont garantáltan elmondhatom, hogy a Solti Kis-Duna partja számomra szerelem volt első látásra.
Köszönöm, ha elolvastátok! Sziasztok!
Írta: Ördög Erik
Képek: Kieta Bettina, Rokolya Péter, Ördög Erik
