A nosztalgia érzése kap el, amikor belekezdek e kiskorpádi horgászat történetének elmesélésébe. A horgászat apropója egy – azt gondolom – már-már hagyománnyá váló bojlis baráti peca, amelyet immáron 3. éve Somogy vármegyében hozunk össze Kiskorpádon, a Kiskorpádi Szigetestavon. Az időpont kora tavaszra, történetesen április 1-jére esett. A 3 évvel ezelőtti sikereken felbuzdulva, hasonlóan sikeres fogásokat remélve érkeztünk meg a vízpartra. Általános érvényű, hogy ebben az időszakban a hidegebb víz miatt a halak zöme a tó első felében helyezkedi el. Az általam választott hely viszont a 3. állás volt, amelyet mi csak úgy hívunk és úgy tekintünk rá, mint a tó „autópályája”. A tó első és hátsó feléből a halak ezen az álláson átúszva változtatják helyüket a mély és sekély részek között. A döntésem hátterében egy hal megfogásának reménye lapult. Ez a hal nem más volt, mint Szili.

A gumicsónakos dunai harcsapergetés egy meglehetősen őrült dolognak tűnő horgászmódszer azok számára, akik még nem próbálták. Én szeretem az extrém, de eredményes dolgokat. Megkerestem a módszer hazai mestereit, akikkel közösen indultunk a csúcsragadozók nyomába.

A Balaton számomra vitathatatlanul örök szerelem. Igyekszem minél több pontján horgászni, ezáltal is többet látni, tapasztalni a mi tengerünkből. Amikor idén kiderült, hogy a Balatoni Halgazdálkodási Nonprofit Zrt. szerződést kötött a MOHOSZ-szal, Bogával és Balázzsal nyomban eldöntöttük, hogy Sajkodon kezdjük meg az idei szezont.