Mint sokan mások, én is sűrűn látogatom a Haldorádó horgászportált, hogy a horgásztársak tapasztalataiból fejlesszem a tudásomat. Egy nap érdekes cikkre lettem figyelmes: Fox bojlis botokra kerestek teszthorgászokat… itt kezdődött mindaz, amiről a továbbiakban beszámolok.
Bár kicsit hitetlenkedve, hogy „miért is pont én”, jelentkeztem a tesztelni kívánó horgászok közé. Pár nappal később e-mailt kaptam Döme Gábortól, hogy azon szerencsések közé tartozom, akik tesztelhetnek egy botot. Ráadásul a Roberto Ripamontit! Izgatottan vettem elő a naptáramat és kiválasztottam a számomra kedvező időpontot: szeptember 7., péntek. Elrobogtam Nyíregyházáról Kiskunhalasra a botért, valamint a Kovács Zoltán bojlis-specialista által felajánlott SBS etetőanyag és csali csomagért. Aztán spuri haza, hogy mielőbb nekikezdhessek a horgászatnak. Mivel az időjárás nem nagyon kedvezett, napok óta esett, ezért a Nyíregyházához közeli vizet, a Leveleki-víztározót választottam, ahol régóta van saját horgászstégünk és tudván, hogy gyönyörű halakat rejt - már amúgy is ki akartam itt próbálni a bojlis módszert.
Külön kihívást jelentett e vízen az SBS etetőanyag, mivel tudtommal nem sokan használták eddig, valamint maga a bojlis horgászat is, mivel nem sokan alkalmazzák e módszert ezen a szép tavon. Nem ritka a 10-15 kg feletti amur- és pontyfogás. Szép a süllő-, csuka-, kárász- és keszegállomány, de - sajnos - a törpeharcsák is nagy számban élnek a vízben.
A szakadó eső miatt csak vasárnap tudtam elkezdeni a tesztelést. Addig otthon ismerkedtem - úgymond „szárazon” - a bottal. Első ránézésre a hat darab nagy belső átmérőjű titán gyűrű és a bot hossza, rugalmassága egy kifejezett távdobó készségre utal. A neoprén markolat kényelmes, csúszásmentes fogást biztosít. Az orsótartóba tökéletesen illeszkedik még a nagyobb távdobó orsók talpa is. Ami viszont számomra meglepő volt, az a rövid dobókar. 185 cm magas vagyok, ezért aránylag hosszú a karom… emiatt a botot szemlélve már kezdtem elbizonytalanodni a nagy dobásokat illetően.
Először egy 6000-es Shimano Baitrunner Aero GTE orsóval (ami 22-es Trabucco Long Cast főzsinórral és 20-as Trabucco X Force fonott dobóelőkével volt ellátva) szereltem fel a botot. Egy előszeretettel használt helikopteres szereléket alkalmaztam, és mivel nem ismertem a bot terhelhetőségét, egy 80 g-os ólmot raktam fel. Az első dobást lágyan indítottam el. Első meglepetésem: az ólom kb. 80-90 méternyi repülés után csapódott a vízbe. Második: a rövid dobókar. A bot vékony felépítésű ugyan, de a mégis erős (micro-hálós carbon) szerkezete és a dobás közbeni akciója nem is kívánta meg a hosszú erőkart. Még dobtam párat, és lassan kezdtem nagyobb erőt beleadni a dobásokba. Jelölt, etetett helyeink 110 és 140 méterre vannak, így be tudtam mérni a dobások távolságát. Az utolsó dobások a 80 g-os súllyal már elérték a 110 métert. Itt megint csak megjegyzem, hogy az általam használt Eurohold IM 8-as bojlis bottal csak 100 g-os ólommal és nagyobb dobóerővel értem el ezt a távolságot.
Ezek után orsót cseréltem.
A következő orsó egy Sert Run Teck 9005 FD orsó volt, az eddig használt végszerelékkel és zsinórozással, de a dobósúlyt meg növeltem a 105 grammra. Az első dobást szintén lágyan indítottam, ennek eredményeképp a szerelék kb. 100 méterre csapódott be a vízbe. Továbbdobálva és persze erősítve a dobás erejét, már a 120 és 130 méter közötti távolságot is simán elértem. A felerősödő szél és az eső sem befolyásolta a dobást, sőt még a dobás pontosságát sem. Itt megint csak megjegyzem, hogy ezt a távolságot saját botjaimmal még nagyobb erőkifejtéssel sem értem el. Egyre nagyobb tisztelettel néztem a botra. A távdobásból, pontosságból eddig jeles. Sajnos az özönvízszerű eső miatt a horgászat aznapra véget ért, bármennyire is fanatikus horgász vagyok, csak búvárruhában lehetett volna folytatni…
Másnap reggel ismét kimentem a vízhez. A botot felszereltem, és a hidegebb vízhez ajánlott M1-es SBS bojlival csaliztam fel, majd megfelelő dipelés után a rendeltetési helyére indítottam a küldeményt.
Az etetett helyen az SBS Multimix Proactive pellet és az M1-es bojli csábította a halakat. „Nos, elkezdődött végre”, gondoltam. A dobóteszt után már sejtettem, hogy a bot lágysága fárasztáskor szenzációs élményt fog nyújtani. Pár óra elteltével megérkezett az első kapás az M1-es bojlira, egy 5 kg-os pikkelyes ponty személyében.
Ezt követően egy szemtelen, de „combos” törpeharcsa is arra vetemedett, hogy kipróbáltassa velem a fárasztás élményét. A bot jól közvetítette a kb. 30-40 dkg-os, szabadulni igyekvő törpe mozgását is!
Sajnos az eső eleredtével a várt kapássorozat elmaradt, és ismét haza kellett indulnom, pedig kitartó horgásztársam is lett volna egy elázott fecske személyében, aki szintén a Fox botot választotta, bár egész más célból, mint én.
Másnap folytattam a horgászatot, és rövidebb várakozás után érkezett az aznapi első fogás egy 6 kg-os amur kíséretében.
Mivel szép napsütéses idő volt, komolyabb kapássorozatra számítottam, ami sajnos elmaradt.
Délután 5 óráig egy mozdítás sem volt, de fél hatkor bejelentkezett a második hal, ami egy szép, 9,5 kg-os amur volt.
Ez az amur már igazán harcosnak bizonyult, a bot ezúttal is megmutatta remek képességeit. Kiválóan lehet vele a halat irányítani, gyönyörűen vette fel a hirtelen kitöréseket is, és rendkívül jól közvetítette a hal minden rezdülését.
Gyors csalizás után nyomban visszadobtam, hátha az amur raj az etetésen van még. Kb. 1 óra várakozás után ismét beetettem, mert azt gyanítottam, hogy felkapkodták a bojlikat az amurok. Lassan kezdett besötétedni, de jó idő volt, ezért úgy döntöttem, hogy maradok estére is. Tíz óra körül megszólalt az elektromos kapásjelző. Gyors akasztás után a bot a kezemben karikára hajolva éreztette, hogy tisztességes hal akadt a horgomra. Pár percig csak tartottam a botot, mert a hal érdekes módon szinte egy helyben állt. Hirtelen kifutásai után sikerült a halat a stég irányába terelnem. A bot igen keményen dolgozott, ennek is köszönhető, hogy átvettem a hal felett az uralmat. 25 perc után sikerült a víz felszínére húznom: egy burványban ekkor láttam meg azt a hatalmas farokúszót, ami egy termetes amurhoz tartozott. Azt már tudtam, hogy eddigi legnagyobb halam küzd a horgon. Többszöri menekülési kísérlet után a kifáradt amurt sikerült megmeríteni, és partra vinni. A mérlegeléskor a mérleg 19,5 kg-ot mutatott!
A nagytestű harcossal való küzdelem igazán megmutatta számomra a bot fárasztás közbeni kiváló tulajdonságait. Keményen dolgozott, amikor a hal minden erejét bevetve próbált menekülni, lágyan dolgozott, amikor a már fáradt halat csak irányítani kellett. Utólag visszagondolva olyan érzésem volt, mintha a bot önálló életet élne. Minél nagyobb hal a vendég, annál nagyobb az ereje. A bot sikere mellett az SBS termékek is bebizonyították tökéletes halcsalogató képességüket.
Ezzel a nagyszerű élménnyel gazdagodva lassan összepakoltam. Hazafelé menet azon gondolkoztam, hogy van-e olyan tulajdonsága a botnak, amit negatívumként tudnék megjegyezni. Hmm… nem tudok ilyet! Magának a botnak nem hiszem, hogy lehetne ilyen jellemzője… talán - ha mindenképpen kötözködni akarnék, akkor - csak az ára lehet ilyen. Nem mindenki tudja megfizetni, ezért egyelőre sok horgász marad ki a páratlan élményből, amit a Fox Roberto Ripamonti botja nyújt.
Végezetül szeretném megköszönni a Fox termékek importőrének, a Haldorádó horgászportálnak és Kovács Zoltánnak, az SBS termékeket forgalmazó bojlis specialistának a lehetőséget és a segítséget!
Benedikty Csaba
